Szubbá válni

Sokszor írok terápiás jelleggel,vagy egyszerűen azért,mert ha "kiteszem" magamból a gondolataimat,érzéseimet,könnyebben a helyére kerülnek......

Olyan szép őszi nap volt.igazi,kellemes,langyos ősz. A fák már aranyba borulva,itt ott burgundi színre festette a természet a leveleket,a fű a lábam alatt eltünt zöldek lenni,mint hanyagul ledobált ruhák,úgy terült el a fákról már lekéretődző levéltenger.
Leültem egy padra,lóbáltam a lábam és hallgattam a csendet...

Napok óta éreztem,hogy távolodik..hogy néma szemlélővé vált,hogy sodródik újra,el tőlem,mint oly sokszor mióta ismerem...

Egyszer valaki azt mondta,olyan vagyok mint egy kikötő.az ember menedéket talál nálam,átmenetileg megpihenhet,de aztán folytathatja útját a nyílt vízen tudván,hogy mindíg lesz egy pont,ahova visszatérhet...

Lóbáltam a lábam,miközben azon gondolkodtam,szubként hogy hozzak meg egy ilyen döntést? Van e jogom arra,hogy sorsfordító kérdésben állást foglaljak,amikor azt látom vívódik a szeretett Domom?!...

Azt hiszem,nem volt ott,akkor nálam erősebb nő! Megtettem azt,amit ő nem mert,nem tudott,nem akart...
Az ő nyugalma,békéje,az ő boldogsága volt számomra ott akkor a legfontosabb.
Ennek az volt az ára,hogy elköszönünk egymástól...újra...mint már oly sokszor...
Újra lehorgonyzott nálam,itt volt pár hetet,majd ment tovább...

Az önös érdek elé helyezni a másik érdekeit,félretenni az önző vágyakat,őt szolgálni,az ő elégedettségét nézni,akkor is, ha az nekem pillanatnyilag elviselhetetlenül fáj....ez a szubmisszivitás...

Az ember lánya azt hiszi sokszor,hogy attól válik jó szubbá,ha térdelt lehajtott fejjel,ha benyeli tövig,ha engedi popsiba is,ha azt a ruhát veszi fel,amit az Ura kijelöl számára... Ugyan,ezek játékok..külsőségek...
Benne,itt legbelül zajlanak a dolgok és ezt meglehet senki nem fogja látni. Nem lehet véres kardként,nagyképűen hurcibálni magunkkal,eljátszva a szolgaságot...

Soha nem voltabb annál erősebb szub,mint ott a padon ülve,lóbálva a lábam...egyedül,önmagammal...

Alexandra