Mivé lettem?!

Nem én választottam a mazochizmusom.

Soha nem akartam azzá válni. Egyszerűen azzá tettek...

Olyan ez, mint a heroin, elég egyetlen adag, s mindegy, hogy önszántadból, vagy erő hatására kapod azonnal függővé válsz, ha "jó a cucc".

Én a lehető legtisztább, legjobb "anyagot" kaptam, egy olyan Férfitól, aki már akkor látta mivé leszek, mikor még magam észre se vettem....

Mindíg írtoztam a fájdalomtól fizikailag is, de lelkileg is. Az első megélésem inkább volt kíváncsiság, megfelelni vágyás, mint sem élvezethajszolás..

Apró fájdalom, mára inkább kellemes kellemetlenség párosult a lassan tudatosan felépített orgazmuskontrollhoz. Semmi "durvulás", vér, vagy könny, a hangsúly azon volt, hogy megtapasztaljam azt, az egyik nem zárja ki a másikat, s összekapcsolható mind a két inger testi, szellemi és lelki szintén is.

Mesteri bevezetés volt annak ellenére, hogy nem szadista volt, hanem Dom...

S valóban, mint a legerősebb drog, úgy ejt foglyul a saját testem, tudatom.
Már nem vágyom semmi másra, már nem hoz lázba romantikus összebújás, már nem az a csók kell, ami könnyed, hanem ami vért fakaszt.
Már nem szerelmet keresek a szempárban, hanem a szörnyeteget kieresztő őrületet. Már nem vonz a lágy érintés, a féltő ölelés.
Az erő, a birtoklás az, amit keresek.

Bűnbánó szajha, őrült nő, alázatos szolga, harcos amazon, mind én vagyok.
Megismertem a bennem élő bestiákat mind, egytől-egyig és már nem félek kiereszteni őket.

Nehéz olyan Férfit találni, aki bátor, erős és élvezi a fájdalmat it ad, a fájdalmam, de hiszem, hogy megtaláljuk egymást egyszer....

Alexandra