Mr. T.

Egy kezemen meg tudom számolni, hogy ebben a világban hány férfi hagyott bennem (rajtam) maradandó nyomot.

Olyat, amire 90 évesen is halk, vágyódó sohajjal emlékezem és tudom, hogy meghatározó szereplők az életemben...

MR. T. az egyik...

Mondom ezt úgy, hogy nem hagyott bennem mást, csupán beteljesületlen vágyakat és mocskos romokat...

Fekszem odabilincselve az ágyhoz és miután alább hagy a tombolásom, elmém elcsendesítem és elkezdek befele figyelni..

Már nincs bennem düh vagy harag... A bosszú sem enyhíti a fájdalmam...

Próbálom összerakni, akkor mégis mi ez?

Mardosó, húsig hatoló hiányérzet ez..
Nincs dráma, nincs játszmázás, harcászkodás.

Viszonylag csendesen elváltunk és kész.
Amennyire nyugodtan sikerült kiadnia az utam, pont annyira volt nyughatatlan megfoghatatlan az együtt töltött idő...

Mindíg éreztem benne egy fajta bizonytalanságot, kiszámíthatatlanságot...

Pontosan tudom, az az indok, amivel kiadta az utam, nem igaz.. Nem mondta el mi a valós ok...
Nem akarta
Nem merte

Már sosem tudjuk meg...

Talán csak szórakozott, mint itt oly sokan
Talán megijedt, az érzéseimtől... Az érzéseitől
Talán elbizonytalanodott önmagával kapcsolatban.
Talán félt a felelősségtől..

Majd egyszer talán elmeséli az igazságot!!!

Az biztos, hogy jó időre elvette a kedvem, a bizalmam az ismerkedéstől...

Csendesen fekszem az ágy mellett a padlón...
Némán, hangtalanul sírok...

Egyetlen kérdés zakatol bennem...

Mi a baj velem?

Alexandra