A csend

A csend a legbeszédesebb... Szép lassan választ ad mindenre... Könyörtelenül...lassan....kínozva szaggatva lelkem.... De beszél....
Egy ponton túl más semmi nem számít... Sem fájdalom, mit Te okoztál, vagy mit én okoztam magamnak. sem könny, mit halkan sírok ki némán az éjszakába, sem kétségbeesés, mely hiányodból fakad, s belebolondul a szív minden dobbanásával...
Jön a csend hatalmas robajjal, falhoz állít keményen, elkapja takróm nyomja homlokom a rideg falnak...
- Hiszel nekem?? Sziszegi fagyosan. Halgass csak...cssssss... Hallod mit hoztam?? Válaszokat hoztam Néked.... Fájnak???
-Nagyon....
-Helyes.... Igy jársz, ha nem Rám figyelsz, hanem hazug szavak mondójára... Csacsi gyermek....
S nyomja fejem a falhoz mosolyog kacéran suttogja fülembe mit hallani féltem eddig..
-Készen állsz rá?... Kérdi végül szigorún s fenyegetőn..Kész vagy elfogadni elengedni? Vagy még kívánod édes hazug szavait lelkedben cipelni??
- Csak segíts hogy múljon e fájdalom... Kérlek...Könyörgöm....
- Légy magad is Csend..... Gyászold ki elment.... S Én majd segítek... Rádborulok naphossz, védlek gaz hazug szavaktól, óvlak önmagad pusztításától.... Csak állj némán s hallgass... Figyelj...