Titok

Te voltál a titkom... S én a Tied...
Psszzzzt.... Figyeld hogy borul ránk az éj... Ólomnehezékként... Csattanva dübörögve gurul végig a szobán...vak homályt, tompa süketséget hozva oda ahol eddig fény s ének szólt... Vagy csak én hallottam én láttam? Szemem s fülem kápráztattad el hangoddal s mosolyoddal??
Ezerféleképpen vettél rajtam erőszakot. Elvetted a tudatom aztán a lelkem majd birtokolni vágytad testem...vágytad? Vagy pusztán hiúságod tobzódott a gyönyörtől minden éjjel, mikor simogattam szüntelen... Ohh igen...bőröm alatt lélegeztél, fogtad lelkem kiszakítva szívem tenyeredbe markoltad s azt ígérted jó kezekbe adtam....rágtad magad a húsomba tépted bőröm belülről és kéjes sikolyra bírtad minden egyes sejtem...
Bánom e? Ohh dehogy.
Szép játszótér volt... Szép együtt töltött órákkal.
Hogy hiányzik e majd? Biztosan...
De általa megtanulok játszani.
S mi másnak egy játszótér.... Megpihenni lombos fák alatt üldögélni egy padon vagy hintába beszélgetni....az nekem otthonommá lett. Bútorokkal nehéz magas támlás bőr fotellal mit tőled kaptam.....
Te voltál a titkom....s én a Tied....otthont adtál....s ezt nem feledem....
Búcsú ez?? Dehogy...emlékké leszel ezüst keretbe foglallak s ágyam mellé teszlek. Este jó éjt kívánok....reggel mosolyogva üdvözöllek otthonomba amit mi teremtettünk.