mert én különleges vagyok

kész is egyfajta 22-es csapdája :)
megspékelve azzal, hogy az erőszakot elszenvedők gyakran válnak maguk is erőszaktevőkké

nincs billog
az első szembejövő oldalról ollóztam össze, meghagyva a szóhasználatot
https://asszertivakademia.hu/a-szeretet-mitosza-a-szobeli-bantalmazas-15-tipusa/

két hozzámszólásból összerakható a beszélgetés terelése, vádaskodás, ítélkezés, kritika, lekicsinylés, bagatellizálás, aláásás

senkivel semmiről nem kell beszélni (szerencsére ez egy ilyen hely, IRL ez sokszor nincs így)
a nembeszélés megvalósításának módja azonban már a mi választásunk, döntésünk

Az erőszaktevők másik jellemző húzása, hogy önmagukat próbálják meg erőszak áldozatainak feltüntetni, sőt mitöbb valóban annak is érzik magukat.

Szóval köszi az "erőszaktevő" billogot.

A kiforgatott, túlértelmezett hozzászólásokkal meg a jövőben sem fogok tudni mit kezdeni és azokat is el fogom utasítani, akkor is ha ez másnak rosszul esik.

ó, áldott időskori látásromlás :)

Azt olvastam, hogy tobbnyire azert csukjak be az emberek a szemuket csok alatt, mert eleg kozelrol remisztoek vagyunk :) onnan mar belelatsz a masik porusaiba is :)

és megint

(A szóbeli abúzus egyik formája a leértékelés. lyenkor az erőszaktevő megpróbálja a másik élményeit, érzelmeit megkérdőjelezni, az illetőt pedig túlérzékenynek beállítani, aki képes apróságokból ügyet csinálni. Ezzel megkérdőjelezi a másik belső realitását, és indirekt módon kijelenti, hogy amit a másik tapasztal, az nem úgy van.)

vagy nem nagyítóval, csak egészen közelről
egészen közelről mindenki különleges
csak ahhoz egészen közel kell kerülni a másikhoz :)

Lehet, ha nagyitoval nezzuk mindenki nagyon egyedi, az elete, az oromei, a problemai, de mar ugy egy lepes tavolsagbol a nagy tobbseg egesz hasonlo.

Ugyan...:)

verbális abúzus áldozata lettem
de durva :))

Tehát: ha valakitől nem kapsz SZÁMODRA jót (mindegy, hogy egy kiló százlábú, vagy gyémánt, vagy kifliben alvás az ami neked jó), akkor benne maradsz az adott kapcsolatban és tetszik az adok-kapok dinamikája?

Amiket mondasz, közhelyek, és felöltöztetik, kicicomázzák azt, aminek csupaszan is működnie kell.

Senki nem beszélt elváráslistáról.
Adok-kapok dinamikáról volt szó (amibe bőven belefér az is, hogy az adás is örömet okoz), nem arról amit itt belemagyaráztál és amivé megpróbáltad kiforgatni ezt.

Bocs, én kedvellek és rendszerint a hozzászólásaid is, de van amikor csak akadékoskodsz, relativizálsz, és nem jó élmény veled vitatkozni, úgyhogy zárjuk is le.

Ez a hsz megérne egy retorikai-kommunikacios elemzést.

Szó nincs se struccpolitikáról, se "úgytevesről", se maszatolasrol.

Elvaraslista létrehozása, tételek pipalasa, adok-kapok mericskelese - jellemzően nem így működnek a kapcsolatok. Ill. bizonyos, szociális készségek teren mutatkozó speciális működésre utal, ha igen.

Nincsen semmi adnivalonak abszolút értéke. Ami neked gyémánt, nekem esetleg uveggyongy vagy csak szemét.
Ugyanígy ami az egyik embertol érték nekem, a másiktól nem az.
Nem tudod, belőled mi érték a másiknak (amit te nem is tartasz annak esetleg), ill. mely értéked abszolút felesleges/értéktelen.
A sok adnivalo együtt ad ki egy rendszert, értékük egymással összefüggésben lesz.
Amit nem tapasztaltal még meg, annak fogalmad sincs az értékéről. A számodra való értékéről.
Nem párkapcsolatban kell feltétlenül mindent megkapni.
Az adás is ad örömet, ez az adok-kapok dinamikán csavar egyet.
Közhely, de ráadásul még folyamatosan változunk is.

Az a baj, hogy a struccpolitika nem vezet jóra. Őszintén: ha semmit, vagy szignifikánsan kevesebbet, számodra rosszabbat kapnál a jelenlegi kapcsolatodban, kellene?

Ne tegyünk úgy mintha merő önzetlenségnől mennénk bele egy kapcsolatba és akkor is ugyanolyan boldogan maradnánk benne ha egy nagy nullát kapunk a másiktól. Se úgy, mintha nem lehetnének elvárásai valakinek.

Egy kapcsolat fundamentuma az adok-kapok dinamika. Persze lehet rámaszatolni rózsaszín cukormázat...

Az a hétfői program :)

Dehogynem.
Lehetnél öntelt, rátarti, beképzelt, gőgös, lekezelő stb.

Mást úgy sem tehetek... :(

:D

Nehéz sors méretett rád, még szerencse, hogy alázattal és méltósággal viseled.

Én például nem tehetek róla... Ha belesek a gatyámba rögtön jön a felismerés, hogy nem vagyok átlagos :)

Elgondolkodtam... egyáltalán nem vagyok benne biztos, hogy mindenki foglalkozik-e azzal, hogy atlagos-e vagy sem. Egyáltalán a témával foglalkozik-e.
Abban meg egészen biztos vagyok,hogy nem mindenki keresi az izgalmat, kalandot, veszélyt stb.

Azon gondolkodom, kinek és miért (és meddig) kell, hogy ne gondolja magát átlagosnak.

Igazad van.

Ugyanakkor, ha két ember kapcsolatát adok-kapok dinamikaként szemléljük, ne kezdjünk kapcsolatot. Mert eleve embertelen, halott. Szerintem.

"Én nem..."

Mi mind egyéniségek vagyunk.

2 ember között egy kapcsolat az adok-kapok dinamikán alapszik.

Emberek sokasága gondolja úgy, hogy azért, amiért ő egy kapcsolatban hiányt szenved, joga van ahhoz, hogy egy másik kapcsolatban ezt elvegye, cserébe a szinte semmiért.

És rettenetesen csodálkozik, hogy a semmiért cserébe amit ő fel tud ajánlani, kevés a jelentkező...

Szerintem mindenki különleges💂......valaki már csak azért, mert egy percet nem tudnék a társaságában tölteni...így jó, ha különlegesen messze van tőlem pl...

Én olyanról is hallottam, hogy az átlagos hitte, hogy különleges. Természetesen a jelenlévők mindig kivételek. Vagy különlegesek? :)

A különlegesek közül sokan szeretnének átlagosak lenni. Az átlagos (sok átlagos) gondolja, hogy különlegesnek lenni hűdejó.

Pedig belőlük tengert lehet rekeszteni....huhh de ismerős :)

En nem vagyok kulonleges, es bizonyitekom is van ra :))
Nem kapok 10 levelet, amibol 9 arrol szol, hogy ne basszam seggbe :)))