Inkább legyen veres a seggem minden nap

Előre bocsájtom olyan témát fogok feszegetni ami nem biztos mindenkinek tetszik, és nem is biztos hogy mindenki egyetért velem, viszont nem tudom magamban tartani.
A cégnél ahol dolgozom, egy jórészt velem egykorú női közösség, sok-sok ötven év körüli vénasszony, akik már úgy érzik túl vannak az éltük delén. Nem tudok velük mit kezdeni, a kedvükért sem fogok főzés, mosás, barkácsolás videókat nézni, büszkén hirdetni, engem már nem érdekelnek a hírek, nem írok, nem olvasok, úgy összegészében véget ért az életem, a legnagyobb öröm amikor az uncsit megkaparintom pár órára. (most nem a gyerek ellen szóltam, hanem az életcéltalanság ellen) Általában csendben kuksolok a szobámban, végzem a saját dolgomat, közben átfutom a napi híreket, online multi játékkal játszom, Pixie-zek, sajnos ma másképpen döntöttem. Bementem szociálodni a közösségi térbe, ahol egyik kolléganő nálam pár évvel idősebb, szinten egyedül élő asszony elmesélte az estéjét, ami abból áll, hogy pontos időközönként jobbra-balra kapcsol, hogy a már többször és most idézet következik "már annyiszor hogy minden mondatát fejből tudom" sorozatait napi- heti rendszeressége újranézze. A vége a Jocky tévé és a Győzike show ismétlése (bár már ahogy hallatom több celeb is szerepel benne)
Könyörgöm már arra sincs igénye, hogy valami frisset nézzen, szépen eltemette magát, a többiek lelkesen helyeseltek és együtt rakták sorba a TV-csatornákat és Colombo "friss" részeinek a tartalmát. Inkább minden nap kerülök egy szadista pálcája alá, mint az a büntetést elviseljem, hogy élve eltemettek az előtt mielőtt kinyuvadtam volna.
Tudom egy kor felett van elvárt viselkedés, de hogy a társadalom unalom általi halálra ítélte volna az asszonyokat azt nem hiszem, mégis maguktól ássák bele magukat a gödörbe, közben rajtam köszörüli a nyelvüket, mert nem fogok beállni az unatkozók, már semmit újat be nem fogadó, életükben elhantolt holtak sorába. Hiszem minden kornak, élethelyzetnek megvan a maga szépsége, nem csak fiataloknak van joguk a szerelemhez, az élethez, a szórakozáshoz és a kalandokhoz. Tartalommal kell megtölteni minden percet, órát, családdal, barátokkal, újakkal és régiekkel akikkel még tudsz beszélgetni, vitázni, nem csak nosztalgiázni vagy a múlton rágódni.
Azt meg, hogy erről miként vélekednek nagy ívben lekakilom, bár sokat nem mondok, még az erősen kicenzúrázott változat is, nagyrészt kiveri a biztosítékot.