Néha úgy érzem valamiféle kettősség vagyok. Jó és rossz egyben, és ezt próbálom egyensúlyban tartani. Úgy érzem, ha nem szexelek, mint aki nem kap levegőt. Ez nem csupán függőség vagy valami primitív ösztönlény érzése, hanem egyszerűen csak azelőtt, aközben, és azután érzem, hogy élek. Vannak vágyaim mint mindenkinek, nem tudom, hogy ezek az én vágyaim vagy több száz óra pszichológia tanulás után valamiféle sokak által hangoztatott szó: trauma. Az életben sikeresnek mondhatnám magam, többet értem el az én életutammal mint sokan mások és többet is éltem mint ami elég lett volna egy életre. A droghasználók legelemibb élményének azt szokták mondani mint amikor az anyaméhben volt, az a kellemes érzés. Én valamilyen ilyen fajta érzést élek meg a szexxel. Nem akármilyen szexxel. Olyankor olyan odaadóan adom oda mindenem az egész lényem és érzéseim az a meghitt tipikus pillanat, miközben ott van egyszerre a másik érzés, hogy uraljam, irányítsam azt akivel vagyok arra, hogy azt tegye amit mondok, minden meggondolás nélkül. Az egyik vágyam:nem telhet el úgy egy szex, hogy a lány ne nyelné le, semmikor. Ha ez megtörtént akkor érzem, hogy igazán szeret, és tudom őt úgy szeretni bárminél jobban mint a világot, vagy akár az életet. Nem szeretem a kategorizálást, vagy a címkézést. Tudom a jelenségeknek szót kell adni, hogy tudjuk mindketten miről beszélünk. BDSM. Azt gondolom, ha ezzel el lehetne mondani azt amit én gondolok és érzek erről, szavakkal a töredékét lehetne. Mint mindennek, nem szeretem a szavakat egyébként, olyankor főleg nem, mikor a szavak mögött nincs semmi. Magamat nem címkézem, sem a világot, sem a szexualitást, sem a BDSM-t. Ha megtenném, kategorizálnék, ha kategorizálnék, szűkítenék. A világot én egészben látom, egészben akarom látni. Mégis a legnagyobb ellentétben önmagammal vagyok. Mégis sokszor jó és rosszra bontom a dolgokat és aszerint döntök mi a helyes.
Hogy ki vagyok én? Nem szeretném megmondani, és főleg nem szeretném, hogy te meg mondd nekem ki vagyok én. Annyira vagyok valaki, mint bárki más és annyira vagyok senki, mint senki más.
Nem vagyok senki, és nem is leszek immáron sohasem.
Hozzászólások (0)