A Félelem Hídján

Van egy visszatérő emlékezetem.....

4 éves vagyok...
Egy patak partján vagyok
töltés van a patak mindkét felén, hogy árvízkor ki ne áradjon a kis patak
Egy híd van rajta.
Rozoga híd.
Két vasgerenda van keresztben a patak felett
Fogódzkodó is csak egyik oldalon van rajta.
Pallók a hídon sehol..
lefele ha nézel lelátni ahogy zubog a gyors folyású patak.

Ott állok a partján...
Sellőlányok hívtak el a hídig..
Egyik hosszú szőke hajú...
másik hosszú barna hajú...
Aztmondják menjünk át a hídon..
Hát menjünk..
Két lány megy elől..
Én tétovázok..
megállok a híd előtt..
inamba száll a bátorság...4 éves vagyok csak.

A Sellőlányok már a híd felénél járnak közben...
integetnek és hívnak... Gyere te is..
ne félj !!
Összeszedem bátorságomat , és lassan elindulok a hídon..
De sehol egy padló a hídon..
a vas szerkezeten lépkedek..
lent habozva hömpölyög a víz..
lábam alatt ha lenézek, látom ahogy hömpölyög a víz..
3 méter után megállok...
A lányok már átértek a híd másik oldalára..
integetnek hogy menjek...nem veszélyes..

Én habozok...
Túl veszélyes...
Magam vagyok..
senki nincs aki mellettem lenne..
egyedül kell megoldanom..
egyedül kell kitaláljam hogy mit csináljak

Sellőlányok hívnak, menjek..ne féljek..
Énnekem meginog a lábam..
földbe gyökerezett..
Nem merek..
Lassan visszafordulok..

már ott állok ismét a parton...csak nézem a part túl oldalát..
már nem félek...jó lett volna átmenni, de megérte volna ?
Megérte volna kockáztatni ?

----------------------

Ezek az érzések kavarogtak most bennem az elmúlt hetekben is..
És ez az álom,
az élet sok más aspektusára,
sok más dolgára is érvényes.

Ilyenek vagyunk sokszor, mi emberek....
nem merünk túl sokat kockáztatni,
nem merünk még egy kicsit bevállalni..
megmaradunk inkább mindig a kis biztonságos világunkban.
Pedig a túlparton ott várna a kaland és a boldogság....

-----------------------

Aztán......
úgy két hete...
autóval megyek...éppen abba a kisvárosba.
ahol ezt az álmot - vagy valóságot láttam - már magam sem tudom...
Ahol úgytudom hogy megtörtént..
Most a patak másik partján is van egy új út...
és a terület már megváltozott azóta sokat...
A patak ott volt..
És akkor hirtelen megpillantottam azt a rozoga hídat.
Hirtelen levert a víz...
Ezt nem hiszem el !!!..szóval tényleg létezik ? - gondoltam magamban...
Eddig csak a másik oldalról mentem az úton, onnan nem is látszott..
csak egy másik - Új híd - én meg elkönyveltem hogy sosem volt valóság
ez a történet...
lehet hogy mégis megtörtént...de az igazság és a részletek foszlányai már elvesztek a múlt ködös emlékezetében....

De azthiszem..vissza fogok menni oda...
ahhoz a hídhoz..
Most is rozoga..
keresztben csak amolyan vacak fapallók vannak rácsavarozva..
korlát sehol..
igazi lélekvesztő
Hátha most át tudok rajta menni....már nem vagyok 4 éves.
megpróbálom felidézni a múltat - Vagy a jövőt ??