Blog - Tentacle

Véres csók
Felcsaptam egy szemmaszkot a karikáimra, ami majd 20 évesre simogatja az agyam ráncait is... vagy nem. És akkor csapjunk a lecsóba! Egyszer volt, hol nem volt, volt nekem egy bullym általános isiben. Azt, hogy bully volt, én csak nemrég tudtam meg, még mindig nem tudok ezzel szervesen kapcsolódni, hisz na, csak furcsán vagyok behuzalozva. A „tudtam meg”-et úgy kell érteni, hogy kaptam egy szót, amit arra lehet használni, aki gúnyolt, piszkált, és azt hiszem, talán utált is. Kövér,...

A látszat néha csal, néha meg mi csalunk...
Már nem is tudom, hol olvastam azt a reakciót, hogy „Fúj, és a depresszió miatt nem mos valaki fogat? Az milyen már?” Ugye? Mások meg megölik magukat miatta! Nem is tudom, lehet, ezzel már a kegyeletsértés határain járok, de mióta felhívtak a hírrel, ez visszhangzik bennem folyamatosan: nem feltétlen tudhatjuk, mi zajlik akár a legközelebbi emberben is, ha csak ő nem akarja, hogy tudjuk. És nagyon sokszor van az, hogy nem akarja. És ha nem tudja megmutatni, vagy nem meri? Én is csináltam...

A magam által kreált vergődésem
Álljunk ehhez áltudományosan. Először is tisztázzuk, mi is az a vergődés. Van ugye a fájdalom. Valaki nem úgy szeret, ahogy nekem az jó. Nem fenekel el, vagy nem úúúgy. Nem tudja, vagy nem is akarja megadni nekem azt, amit én oly nagyon megálmodtam magamnak a BookTok-smut feeden / apa-anyaseben / egyéb átpszichologizált terminustechnikusokon trenírozott kis fejecskémben. Ez lenne az én fájdalmam. Na de mi az én vergődésem? Hogy én mégis megyek. Túlpörgök. Újra bizonyítani próbálom, hogy...

Puhulni kène màr
Már megint egy podcastet hallgattam, és már megint szöget ütött kicsi, okos fejemben. És amennyire fájdalmasan hangzik ez a mondásunk, annyira fáj is ténylegesen. Legalábbis csak arra tudok gondolni: azért nem szánok a kontrollfreakségemre egy leheletnyi félórát sem, mert fáj. Mert félek tőle, mit is hánynék végül papírra/képernyőre. Na igen. Tehát a gondolatmag az a puha, befogadó, faszom se tudja ( ès a hangsúly talán ezen van) milyen közegnek lenni nőként, amikor az időd nagy...

Rant
Kurvára elegem van magamból. Vannak egy nő életében a nehéz napok… Na, nem amikor a Vörös-tenger árad, az se kutya, de az a hormonális cunami, amin ilyenkor lovagolok, na, az az igazi basszam meg. Nem fog az agyam. Vannak ilyen gondolatnak csúfolt foszlányai a normális önmagamnak, de mint a homok, úgy peregnek ki az ujjaim közül. Én eskü próbálom meghaladni a nyomoromat. Szedek gyógyit, naplózom a hálámat, a szorongásaimat, készülök a terápiás üléseimre, próbálok önreflektív lenni, meg...

Harcolj, menekülj vagy élvezz
Szikrát vetnek ma a szinapszisaim, zizegek, mint egy zsák zsizsik, esélytelen, hogy fókuszáljak, ezért pörgetem magam egy kicsit a karóm körül. Négy klasszik stresszreakcióról tanultam én még anno. Fight, flight, freeze, fawn. Mondjuk asszem főleg az első kettőről esett szó, mert baromfis volt a tanár, és azoknak van állatviselkedés/élettanban hagyománya. Na mindegy. Humán vonatkozásban van a tarsolyban a kontroll-visszaszerzés, elkerülés mellett még lefagyás és a behódolás. Az...

Jelenlét
– Miért vagy itt, Nyuszika? – Azért, hogy fájjak! – Bővebben? – Azért, hogy nagyon fájjak? – Na, ne szórakozz velem, mert itt hagylak a levedben! – Jó, jó, várjál már, nem olyan könnyű ez… Van, hogy napokig egy szót se szólok, nemhogy ilyen komplex, félig elkapott gondolatfoszlányokat fogalmazzak meg koherensen. – Senki nem mondta, hogy koherensnek is kell lenni. – Szükségem van rá, hogy a taknyomon csússzak… Ó, az Isten áldjon meg téged meg a nézésed… Mert ha lehánytjuk a sok...

Mindig csak a fasz!
Nincs az a terápia, ami mélyebbre megy a fasznál. Kérdésem a következő: műfasszal is működik? Nagyon messze vagyok a spiritualitástól/ezo témától, és ebben, hidd el, semmi lekicsinylés nincs részemről. Van ennek helye, csak én nem találom magamban ezt a helyet. És megeshet, hogy ettől én vagyok a szegényebb. Vissza-visszatérnek ügyek/kihívások/agyfaszok/idegösszeroppanások, hogy új/másféle/esetleg fonák péklapáttal baszkodjanak tarkón. De a topik(ok) azok már körbeszteppeltek úgy, mintha...

Hiàny
Figyeljél, mert nyálas leszek. Tudom, tudom, popsihoz vazelin dukál, hogy ne repedjen, mert a sipoly nem szexi, na de egy ízes segglyukon köpést azért ki nem hagynék. Lehet, nem ez szerepel a szótárban a „nyálas” jelző alatt az első pár találatban... de ennek kéne. Mire is gondolhatott a költő? Édes mindegy, megsúgom most, Cseppecske, neked, mi is kicsi szívem és hiányérzetem vágy/tárgya. Hiányzik, hogy elvesszek a gondolataidban, és benned is. Az van, hogy ez fizikálisan is bejön nekem,...

Símaizom-szakadàs
Zokogok, annyira, hogy az már megijeszt. Én nem szoktam. Nem szoktam sírni. Kisgyerekként is addig szorítottam össze a fogam, amíg csak tudtam. Utolsó utáni opció lehetett csak a sírás. De lehetőleg azt is nagyon gyorsan fejezd abba, ne kelljen már itt téged vigasztalni, mert más dolgunk van... Zokogok, és fáj bele a gyomrom hátsó fala, szorítja össze valami. Most. Delayben vagyok, mint a kurva élet. Én próbáltam. Próbáltam akkor sírni, amikor annak helye, ideje volt....

Ez nekem fontos
Szabira küldtem a vibrátorom. Megbántott, és ez lesz a büntetése. Silent treatment. És az mindegy is, hogy az SSRI a ludas, a vibrátor fogja elvinni a balhét. Mert az irracionalitásom mélyén a hosszú távra kitűzött mentálhigiénés céljaimat ez szolgálja jobban. Ez, meg egy strap-on, de az egy másik történet. A ruhásszekrény felső polcán, az Azul és a Pandemic mellé beállítva kell, hogy magába nézzen. Mármint a vibrátornak. Elvárom továbbá, hogy találjon ott a maró lúgon kívül valami...

Kikúràltan
Állok a hűtőpult előtt tompán, tanácstalanul, a frissen felújított Coop hűtőegységének érintkezésbajos, villódzó fényében. A hátam mögött lévő fekete kapucnis srácról azt fantáziálom, maga a Halál, és csak némileg ront az összképen, hogy egy kisebb falunak elegendő proteines krémtúróval rakta tele a kosarát. Végül is az már pont kettő összetevő, amitől én huzatosra fosnám magam, úgyhogy mégiscsak valami túlvilági entitás lehet... Vajon az, hogy még a kurva savanyúkáposztába is...