A generatív pénisznyuszi meséje

Twitteren láttam, hogy Nagy-Britanniában az Aldi húsvéti „Nyuszik és csibék” nevű húsvétra szánt terméke elég fasza lett. Ez a csomag pillecukor nem nyuszi, hanem pénisz formájúra sikerült. Nem tudom, hogy mi ezzel a baj, hiszem a szex elad. Egyetlen Aldis termék sem volt még ennyire népszerű, mint a fasza nyuszi. Az idei húsvéti szezon slágerterméke lett. 😄

Van itt egy velős téma. ChatGPT és a többi generatív mesterséges intelligencia.
Marketingesként élénk figyelemmel követem a körülöttük levő hírverést. Tudjátok, ezek azok a gépi tanulós modellek – köznyelvben baszott egyszerűen chatbotok, amik képeket, meg mindenféle szövegeket generálnak egy begépelt kérésből.
Elég rémisztő látni, ahogy a világ rácuppant ezekre a programokra. Perek vannak szerzői jogok hiánya miatt, meg filozófiai viták arról, hogy amúgy művészet-e az, ami a gépből kijön? Kicsit vadnyugati a helyzet és sokan akarnak a hézagokon keresztül szakmai előnyt kovácsolni, közben rohadt sok pénzt csinálni. 😒

Ezalatt a MidJourney és Dall-E képcsinókkal készült képek művészeti díjakat nyernek és kiállítják őket galériákban, az Amazon könyves kínálatát ellepték a ChatGPT-vel írt könyvek, egyetemi diákok diplomamunkákat iratnak vele, néhányan ügyvédi és orvosi vizsgákat tesznek le segítségével poénból, szövegírók, újságírók, marketingesek, webshop adminisztrátorok, meg mindenféle tartalomcsináló emberek úgy cuppantak rá, mint légy a forró szarra. Céges környezetben meg boldog-boldogtalan azt akarja kitalálni, hogy milyen szakembert helyettesíthetnek ezek a valamik a spórolás jegyében.

Ami engem érdekel, az a témát körüllengő szakmai félelem. A mindenféle tartalomcsináló szakmák (szövegírók, marketingesek, grafikusok, stb…) képviselői egy emberként hördültek fel a mesterséges intelligencia térnyerése miatt. Megijedtek, hiszen nagyon hirtelen lett valóságos lehetőség, hogy a gépi tanulós chatbotok a következő 1-2 évtizedben ezeknek a szakmáknak baromi nagy %-át kiválthatják, helyettesíthetik.

Azt gondolom, hogy a kreatív szakma belekényelmesedett az alkotás, a tartalomcsinálás kizárólagos monopóliumába, így nem is csoda, hogy a változásra adott első ösztönös reakció a félelem és a zsigeri elutasítás.
Hiszen van egy csomó szakember, akik kurva sok udőt, energiát és pénzt toltak bele abba, hogy a szakmájukat megtanulják, jólfizető állásuk, vagy szabadúszóként széles ügyfélkörük legyen, aztán csak pislognak, mint hal a szatyorban, hogy amit eddig ők tudtak csinálni – most egy kicsit sarkítva, de egy túlmisztifikált chatbot is megcsinálja. 💁
Lehet, hogy kevésbé precízebben még, de sokkal gyorsabban. Ez pedig Damoklész kardjaként lebeg rengeteg ember feje felett, hiszem ha minden utcai jött-ment meg tud grafikai tervezést, kereső optimalizált szövegeket, videós anyagokat, webtervezést, hírleveleket, social media tartalmat, stb…csinálni, akkor nincs szükség a sokat tanult művészi vénával rendelkező szakemberekre.

Ez a sok ember, meg éhen hal. Puff. Kicsit ironikus, hogy az emberiség nagyban leszarta, amíg a gépek a termelői, fizikai munkák sokaságát váltották ki, de rögtön itt a rohadt világvége, hogy a fehérgalléros munkakörök kerültek veszélybe.
Ez így elég szarul hangzik, de a technikai fejlődés az elmúlt évszázadokban rengeteg szakmát tett fölöslegessé, de közben rengeteg újat is teremtett. A Z generációs húgom YouTube videós akar lenni. A számítógépes játékosok meg már nem kockák, hanem e-sportolók. Némelyik jobban keres, mint a legtöbb élsportoló. Ezek is olyan szakmák, ami 30 éve még nem voltak. Ki tudja milyen szakmákat hoz a változás 30 év múlva? Meg amúgy is, semmi sem tart örökké. Ezer meg egy évig lovakkal közlekedtünk. Aztán jött a gépesítés, az iparosodás és 1920 és 1940 között már sehol sem lehetett egy lovat sem eladni.

Hogy mi a tanulság? Változik a világ. Ez a változás, ami általában csigalassú és hosszú évekig tart, most láthtóvá, érezhetővé és rémisztővé vált sokak számára. Aztán, mint mindig, az él túl, aki a változáshoz alkalmazkodik. Darwin nem tévedett nagyot.