A domináns egyenruhája

Azt tartja az a bölcsnek tartott, ámde kicsit elcsépelten közhelyes mondás, hogy minden kezdet nehéz. Főleg akkor, ha úgy akarok valamit csinálni, hogy még sosem csináltam azt korábban. Ilyen a BDSM, a kinky, D/s alá- és fölérendelődési viszony is. Tapasztalat, és gyakorlat nélkül viszony helyett inkább csak iszony van, így nem csoda, hogy támpontokat keresek.

Az első BDSM élményem, a 20-as éveim elején, sok évvel korábban (igen, fiatal voltam és tapasztalatlan) ahhoz a Globus melegszendvics krémhez hasonlított. Az egész egy összevisza trutymó volt. A konzervben levő trutymó mindig baromi ronda volt, de az íze páratlanul jó volt sütés után. A dobozára rá is volt írva, hogy melegszendvics jellegű a krém.
Az én csomagolásom is ilyen volt. BDSM-jellegű. Egyszer szexeltem öltönyzakóban. Miért? Mert a Szürke 50 könyvben ezt olvastam, hogy ez a menő. Egy domináns, attól domináns, hogy sugárzik belőle az elérhetetlen, hűvös elegancia még a hálószobában is.
Nem tagadom, hogy ezzel a szubkultúrával engem is ez a vacak ponyva könyv ismertetett meg.( Függetlenül attól, hogy milyen az írás minősége, elvitathatatlan tény, hogy a Szürke 50 rengeteg addig saját magával ellentétesen érző vanília ember előtt nyitotta meg egy másik világ kapuit.) Hogy a BDSM demokratizálódása jó, vagy rossz így több év távlatából, azt nem az én tisztem eldönteni.

Na, szóval…ott voltam az első “szeánsz” előtt 23-24 évesen. Fogalmam sem volt arról, hogy eszik, vagy isszák azt, hogy “domináns”. A lényeg, hogy a könyven azt ovastam, hogy az ilyen ember hatalmat sugároz magából. Grey, vagy ki a pöcs, na ő is zakóban szexel. Zakóban, kel, fekszik, meditál. A msáodik bőre szinte az a ruha. Hiszen ő megtestesült üzleti élet, a siker és a magabiztosság csimborasszója. Ez az ember okos, művelt, jól szituált. Ő minden nő álma. Az igazi puncimágnes. A zakóval legalább egy darabkát lehet a Grey varázsból imitálni.

Ami igazán rémes volt, hogy a “szubmisszív” lány is a könyv hatására regisztrált Pixie-re. Ő sem csinált ilyet korábban. Ő is a könyvet vette irányzékul. Az alapján próbált felöltözni, és viselkedni.
Ott voltunk a félhomályra sötétített nappali közepén, fehér ingben és öltönyzakóban, csipkeruhában, kirúzsozva (a lány, nem én), és a legszigorúbb tekintetemmel próbáltam a csipkeruhába öltözött, bekötött szemű lányra parancsolni. (Hiszen ugye, attól szeánsz egy szeánsz, hog sötét van, és a lány szemei be vannak kötve.Ez nyilvánvaló.)

Fogalmam sem volt siheder gyerekként róla, hogy ennek a könyvnek az írója, semmilyen szépirodalmi vénával nem rendelkezik, és az összes meg nem élt komplexusát írta bele elképzelt főhősébe. Mindenki ezt olvasta a metrón. Mentem egyetemre, és érezni lehetett a metróvagonokban a fülledtséget, amit nem csak a légkondi hiánya okozott.

Azt gondoltam, hogy ez a könyv jó, ha már ennyien olvassák. Akkor még nem tudtam, hogy a férfiak nézik, a nők olvassák a pornót. Hiszen ez pornó, és nem szerelem, és nem szex. (A Szürke könyv, csak azért romantikus történet, mert a srác jóképű és gazdag. Ha kövér lenne, szegény és ronda, akkor már a hatóságokhoz fordult volna a lány.)
Viszont taknyos orrú gyerekként meg inkább pornót akartam, mint szexet. A lány – így utólag belegondolva, egy felkapott társadalmi jelenségnek, egy divathullámnak akart megfelelni azzal, hogy az alávetettséget kipróbálja. Az én pornós szex vágyódásom, a lány megfelelési kényszerével párosulva, pedig majdnem egy életreszóló mentális traumát okozott mindkettőnknek.
Utólag belegondolva ez szörnyű, hiszen egy potenciálisan első szexuális élménynek erősen traumatizáló hatása lehetett számára. Hiszen ő is pornót kapott, és nem törődős, gondoskodós szexet. Érzelmek helyett, csak egy darab hús volt, aki átadta a testét, hogy én használjam. Miért? Mert egy könyvben azt olvasta hogy ez jó. Én is ezért tettem. Sokat szoktam azon gondolkodni, hogy ez jó, vagy rossz-e. Nem tudom.
Ott voltunk egymással szemben, feszélyezve egy izgulós, stresszes helyzetben, és ráadásul az öltözékünk is kurva kényelmetlen volt. Fogalmunk sem volt róla akkor még, hogy nem az öltöny teszi a dominánst, és nem a csipkeruha a szubmisszívet.


Én szakítottam meg az együttlétet, a szeánszot (milyen vicces neve van a dolognak, mintha valami földöntúli misztikum lenne egy bekötött szemű lány torkán ledugni a faszt), amikor azt éreztem, hogy ez a lány számára megalázó. A szőnyegen térdelni kényelmetlen, szar a térdeknek. Az öltönyzakó kényelmetlen, feszít, a nadrágtól csakis egyhelyben tudok állni, mint egy darab fa, sehogy sem jó.
Ez a cringe, kínos eset döbbentett rá arra, hogy jobban elmélyedjek ebben a világban, és rendesen megtanuljam annak minden csínját-bínját. Az kivilágosodott bennem, hogy vanília módon nem akarok szexelni, de ártani, bántani, és megalázni sem akartam soha senkit.

Az évek alatt sokat tanultam alávetettségről, dominanciáról, hatalomdinamikáról és arról, hogy az erőszak és a hatalom közé nem lehet egyenlőségjelet tenni. Kicsit bánom, hogy belépőpontnak a Szürke 50-féle szennyet választottam, mert ezzel hamis képet kaptam arról, hogy milyen egy domináns, és milyen is egy alávetett. A könyv egy idealizált képet festett arról, hogy milyen a “tökéletes” alávetett, és a szuper macsó domináns. A világ azonban nem fekete és fehér, de nem is szürke. Pont.