jobbágysors

Mostanában felmerült a vármegyék elnevezésének lehetősége. Ez nagyon megmozgatta a fantáziámat, írtam is egy jó kis sorozatot "Egy mazochista jobbágy kéjes mindennapjai" címmel. A lényeg, hogy utána néztem, hogyan büntették meg a jobbágyokat. Hát ott nem volt alkudozás, elővették a drest és jól elpáholták őket. Ezekből idéznék:

"A botozás azért is lett a „legnépszerűbb” fenyítési forma, mert kiválóan lehetett arányítani a bűn mértékéhez. Az általános ütleg 24 bot- (vagy pálca, ostor) ütés volt, de nőknél 6-50, férfiaknál 12-100 között bármennyi lehetett. A 100 vagy annál nagyobb csapásszám már halálos büntetésnek számított, de előfordult, hogy 100 ütést több napra elosztva mértek ki, ami így is végleges rokkantsághoz vezetett. Gyakran fordult elő olyan, hogy a bűnöst nem is verésre ítélték, ám mégis a deresen kötött ki. Ugyanis szokásban volt az ítéletek átválthatóságának biztosítása, így előfordult, hogy a kiszabott pénzbírságot váltották át verésre, amennyiben a tartozás az elítélten nem volt másképpen behajtható, illetve ellenkezőleg: a verést is meg lehetett pénzzel váltani. Ez utóbbi ritkán fordult elő lévén, hogy verést polgárjoggal rendelkező emberek és főrendek esetében tilos volt használni. De nem csak pénz, hanem börtönbüntetés is átváltható volt botozásra vagy pácázásra és legtöbbször pontosan meghatározták a büntetés ellenértékét. Többnyire egy hónapnyi börtönt 25, egy évnyi raboskodást pedig 50 ütéssel lehetett megváltani."

"1835. júniusában Bárdi István azért kapott húsz korbácsütést, mert tudott egy lopásról, de azt nem jelentette. 1835. januárjában Saffrán Julianna szolgálóSány 24 vesszőt kapott, mert szeretőjét lopásra bujtotta fel. Ugyanakkor ítélték el Betskei Anna szüleit is, az apát 40 vesszőütésre, az anyát két heti áristomra, mert lányuk az ő tudtukkal lopott pénzt a nagybácsitól.

Lajpczig Jónás nevű földesúr volt az ítélőbíró a jobbágyok idején. Ő havonta szokott hazajönni a községbe. Ilyenkor a bíró bemondása alapján a káromkodókat, lopókat stb. deresre húzták a mai tanácsház előtt. A deresre húzás 25 botütésből állt. A deres faló volt, erre rá kellett feküdni, s a kisbíró ütött úgy, hogy az ítélőbíró számolt. Halálra ítélés 75 deressel járt." Nikla község

"... uradalmi jussnak és a törvény rendeletének magát, ellene szegező vakmerő néplázító" és az "... uradalmi parancsok ellen szegülő" minősítést, valamint a velejáró 3 hónap tömlöcöt kapta büntetésként, kétszer 25 botütéssel. Nagy Ferencet engedetlenségre bujtogatásban találták vétkesnek, s büntetésként 25 korbácsütést kapott.
A megérkező urasági embert azonban két helybéli lakos alaposan helybenhagyta. Őket az úriszék 1-1 hónapi fogsággal valamint 40 vesszőcsapással, illetve 25 korbácsütéssel büntette.
Az uradalom a robot teljesítésére június 21. napját jelölte ki. Azonban a bíró, Tasi Márton azt javasolta a jobbágyoknak, hogy csak másnap, 22-én menjenek. Talán nem is lett volna komolyabb baj, ha 22-én "... huzamos esőzés előállván" nem keletkezett volna tetemes kár az uradalom tavaszi búzájában. A vádlott büntetése három hónap vasban letöltendő fogság, heti kétszeri böjttel valamint kétszer 25 pálca. Mellékbüntetésként pedig kimondta az ítélet, hogy Tasi Márton, aki "... rossz oldalról ösmeretes ember, a törvénybíróságból kicsapatik"