Saját szájíz szerinti kiegészítés a bántalmazás neméhez

(Reakció erre: A bántalmazás neme)

Annyival egészíteném ki a blogbejegyzést és a hozzászólásokat, hogy a felvázoltak véleményem szerint átlagos női viselkedésminta szerintiek a jelen szabadon engedett civilizációs formánkban.

Vagy, persze ez is lehet, egyrészt én futottam bele egy sűrítményébe, gócába ennek. De szerintem az első opció, azaz az átlagos női viselkedésminta, persze adott körülmények által meghatározva.

Ha a férfi-nő különbséget megtekintjük nem is elsősorban a fizikai síkon, bár abból eredeztethetően, akkor lényeges különbség van az alapokban. Én mint férfi, pont leszarom azt is, ha a boltba menés folyamata igényli, hogy fejszét vagy harckocsit vigyek magammal hozzá, megküzdendő esetleges hegyesre reszelt fogú hordákkal az úton, mert simán magam is a része vagyok ennek egyszerűen féfiui mivoltomban. Ellenben otthon azt akarom, hogy béke legyen. Ne kúrjon fel senki, nyugodtan nézhessek magam elé kussban órákon át és a többi.

A nő ellenben azt igényli, hogy kint legyen béke, nyugodtan mehessen körmöshöz, csajos estézni, hazabújkálni a szeretőjétől, akármi. Ellenben otthon biztonságos jellegű környezetben indítja el azon mondatait, tetteit vagy adott tettei következményét elkerülni vágyó mondatait, aminek a töredékéért random idegen tulajdonképpen fejszével vágná szájba.

Tudja, hogy ilyen szinten lépi át azt a határt, ami a férfiaknál ütéshatár, de a kapcsolati helyzetből fakadó biztonságra épít elsődlegesen. Másodsorban a puszta lelki gyötrésre szánt tettei miatti esetleges fenyegetésre ott van a "Te egy állat vagy" mondat a teljes életben felépített társadalomszicializációs körítéssel, 'az a férfi aki megüt egy nőt...", harmadvonalnak pedig ott a mindezek köré épített feminim vonal, a "hát ez egy állat" varázsigével.

Mivel mi nem akarjuk úgy bántani őket lelkileg, a saját lehetőségeinkkel visszaélve, hiszen otthon nyugalmat és varázst akarnánk amiben minden jó, ahogyan ők viszont akarnak minket, ezért még jellemzően akkor sem éri a hatát átlépő retorzió a lélekgyötrést, ha az átlépte a határt. Minden egyes következmény nélküli cselekvés egyre bátrabban szélsőségessé teszi aztán az otthon békéjének felborogatását abban az illúzióban, hogy mindent lehet. Tulajdonképpen a férfiban levő akarás és vágyás szép lassú megölése ez és amikor eléri a célt és az már nem akar és nem vágyik, akkor lép színre a nem szépített ellenállás, ami már nem akar nem olyan lenni viszont. Ez vet véget a sanyargatott kapcsolatnak, mert valamelyik módon jelentkezik a hatás telhes valójában, a férfi illúziói nélkül. Vagy odabasz, vagy tükröt tart és pontosan ugyanazt a lelki gyötrelmet nyújtja viszonzásul. Ezek bármelyike a kettes vagy hármas védelmi vonalat aktivizálja, allat vagy, ez egy állat. Természetesen ok nélkül. 😆

Mivel nem szeretem jó ideje végigjátszani az osotbaságokat az életben, általában inkább a végére ugrok mindennek, így ez esetre a kettő kombinálását javasolnám. Mikor tolja az alázó gyötrést a 'kedves', akkor oda kell lépni és a feje mellé belebaszni az adott háttérbe egy olyat, hogy tudja, hogy ez az új születésnapja, aztán nyálfröcsögősen beleordítani az arcába, hogy - Nevessél, gyerünk, nevessél a kurva anyádat, hát nem is történt semmi, hiszen nem talált el nem igaz? Nevessél baszdmeg! Aztán a másik oldalt is odabaszni egyet. Hiszen nem ütöd meg, a sajátos kis világában ez vicces lenne ha nem vele történik, hanem veled. Ha nem ezt teszed de nem nyelsz tovább, akkor is te egy állat leszel, akkor hát hordozzon egy kis sokkot joggal mellé.

De visszatérve, ez a női viselkedés nem valami kóros személyiségjegy. Vicces is kicsit ezen az oldalon ilyet fejtegetni. Egyszerűen a biztonságérzet, sérthetetlenség és egynlőség illúziója, valamint a férfi jól-rosszul adott szeretetének gyengeségkénti értekelése váltja ki.