A szeretet

(Reakció erre: A szeretet koldusai...)

A cím amelyet adtál a bejegyzésednek egyben determinálja a nézőpontod lényegéből fakadó személyiségjegyidet is. Nem leszek ettől személyesen személyeskedőbb, inkább átlagokban beszélek szintén.

Koldus. Foteldom. Valójaban emberek. Egy kicsivel sem kevésbé homo sapiens sapiens fajtába tartozók, mint az anyagiakban gazdagnak tekinthető homo sapiens sapiens-ek. Mind rendelkeznek ősember őssel is. Az ősemberhez előemberrel, az előemberhez..., sima darwini alapon tehát sikeres génkoktélt alkotnak megfelelő szerencsével. Nem fulladtak tsunamiba végtelenül véges anyagi javaik élvezete közben, nem érte őket végzetes támadás az utódlás ezen ciklusáig.

Mind tud valamit, mind akar is valamit, mind vágyik is valamire. Nem kevésbé, mégcsak nem is máshogy lényegében, mint az egzisztencia felől közelítő tarsaik, te, ti. Ugyanaz a szeretlek, vagy ennek ugyanaz a hazugsága, ugyanaz a megbasználak, ugyanaz a de rávernék a szexi kis testedre gondolati közeg. Simán emberi tulajdonképpen, mégha nem általánosan is az.

Ezek a te koldusaid a maguk szintjén nem Széll Kálmán téri koldusok. Így vagy úgy de fenntartanak egy egzisztenciát. Ez az egzisztencia pedig függ a holtól, mikortól, lehetőségtől, felismeréstől, ennek kiaknázásának készségétől, de ennek az akarásától is. Ha örökség az egzisztencia alapja, nincs mire nyálat verni, semmit nem tett a mégis rendre kellő arroganciával megáldott személy, aki nárcisztikus. Ha a kemény érvényesülési közegben önállóan felemelkedő, akkor persze lehet, de mégis a tapasztalatom az, hogy a felemelkedést bebetonozó lépések inkább a titkok világába kényszerűek száműződni. És mielőtt félreértés esne, nem a jóemberségre helyezem ezzel a hangsúlyt. Ki mondta, hogy feltétlenül jó emberekről beszélek. De akadnak azok is. Olyanok is, akik törekednek a jobbra. De ez nem annyira számít a mondanivalóm szempontjából.

Az egzisztenciális különbségek a meglátásodban egyben definiálják is a jogot magára a vágyra. Ha valakinek nincs pibcéje csak erre, kamrája, vagy legalább tárgyai, akkor önmaga létjogosultságát sem látod. És ha tovább ásunk, akkor végső soron a pénz által determinált eszközkészlet milyensége is kötelezően jelzésértékkel bírónak szamíthat a meglátásod szerint. Mert a pénz terméket jelent. Így végső soron a kategória amibe tartozol, az egy termék. A Dom termék. A mostani civilizációs külsőségek szerint megfelelő kifinomultságúra nyírt arcszőrzet, hasonlóan a termékségével dominálni hivatott öltözet, ékszer, tömegtermékké olvasztó, akár hiábavalóan drága lovaglópálca. Dom termék, sub terméket keres. És még mindig csak ásunk afelé, hogy a nő, és a sub nő is nő, a mazochista nő is nő, a biztonságot keresi-é valójában csak? Mert ugye, a hirdetés, az énhirdetés, a keresés többet akar. Amikor a termék keres terméket találkozik, akkor a termékségük összessége igen jól reklámozható, amíg el nem érkezik a nagy csalódás szertartása, amennyiben megjelenik a termékségen túli vágy. A jól és megfelelően öltözöttség hierarchikus képmutatására épülő domság és kapcsolatiság hűbérúri rendszere, a nőszerzés a civilizációs képen belüli rendszere ugyanúgy az emberen kívüli végső soron, mint a megfelelő konyhabútor a jól felszerelt konyhába.

Egy átlagos kapcsolatban is az anyagi biztonság sokszor szürke homalyba vesző emberi utakra vezet és mivel ebben a világban is emberek vannak, csak sokkal megfogalmazottabb vágyakkal, az utak a tökételes domináns és sub latszatanak esetén is ködbe tudnak veszni. Hiába a biztonság, ha felszínre tör, a felületesség főlé tör, hogy egyik, vagy másik mit is keresett valójában. A biztonság lelketlenség lehet, közöny lehet. Unott verés, unott rutinszerű szex, az újnak nem egymásban keresése.

Így én, akinek a dominanciájának lehetőségét egzisztenciális alapont kétségbe vonod, úgy látom ebből a helyzetből, szemszögből, hogy ha nem a felszínes ember találkozik felszínes emberrel, ha nem a beletörődő ember találkozik a felszínes emberrel, tehát nem az olyan konstelláció áll fent, amiben megfelelő a belső kiégettség állapotában fenntartott kapcsolat elismerő tekintetekért fenntartott kivetítése, akkor a civilizáció mostani fokában szerezni képes domináns vagy domináns latszatú ember végülis nem tudja megvásárolni és berakni a fiókba a terméket.

Ha a jelen pénzügyi és tárgyi feltételeid nélkül a magad által felvezetett képlet szerint nem tartanád dominanciára képes férfinak magadat, akkor tecnikailag a tárgyaid és a pénztárcád dominánsak és nem te. Azok uralkodnak a nőn és nem te. Az vonzza a nőt és nem te. És ez igaz így minden lovaglópálcás kifonomult úriemberre kötelező műveltséggel, kötekező tárgyakkal.

És máson uralkodni enélkül nem lehet? Itt kanyarodnék vissza a foteldomok nem feltétlenül jó emberének kérdéséhez. Mindenki valaki a maga módján. Én a szemedben a szeretet koldusa, a címszavaim zsellére speciel működtetek az életed megvásárolható élményeiből egy részt. Mások, a szeret koldusai szerinted, létrehozzák a tárgyaidat, lehetővé teszik, hogy teljes spektrumon működhess. Akár nornális emberként, akár pozőrként. Hiszen a gazdagság nem gondolom, hogy kizárná, hogy normális domnináns legyél, bár a megnyilvánuló gondolatmeneted azt sejteti a számomra, hogy inkább életmód termék vagy. De persze ez bárki cáfolhatja egy hozzászólásban, reakcióblogban.

A 'koldusok' tehát létező emberek. Szerinted az értékük és ezáltal a vágyaik érdemtelennek tűnő folyamatok. Pedig könnyen lehet, hogy nem kívántak az adott pillanat adott lehetőségében az anyagi szabadság kényszerűen cselekvő rabjává válni és úgy függni a kötöttségétől, mint ahogy a dom termék a tárgyaitól, amivel a biztonság illúziójá ugyanúgy generálja, mint bármely random gazdagság.

A magam élete ugyanakkor nem annyiból áll, hogy csinálok valami sikertelent és mentálisan vegetálok. Abba a világba, ami a civilizációs helyzetedhez szükséges politika működtetése mögöti információs hivatkozási bázis, elég gondolatot öntöttem, független emberként, nem anyagiasítva. Olyan gondolatokat olyan időben, amikor a hivatása sem volt képes rá, hogy végigvigye a láncolatot és a folyományait. Emiatt létezik egy olyan, meglehetősen széleskörű, kapcsolati jellegű tőkém, amit pénzért nem feltétlenül lehet megvenni. Sokat nem jelent a pénzhierachia illúziója ennek a függvényében. Tehát a szamodra pénzben mért életen kívül elég sok tényező van a világban és ezt a sok tényezőt emberek hozzák létre és emberek alkalmazzák. Emberek a környezetedben és távol, akik a maguk egzisztenciájában ugyanúgy emberek, mint bárki a sajátjában. Emberi vágyakkal. Nem feltétlenül ugyanúgy gobdolkodnak és céloznak meg dolgokat. Én fapofával besétálnék egy bdsm rendezvényre egy szürke melegítőben. Kényelmes és bár mehetnék máshogy is, nem számít, hogy ez nem olyan bdsm-es kultúrholmi. De az a helyzet, hogy akik már itt nem fognák fel, hogy én magamat vittem, nem a képet, nem fognak addig lenyűgözni a felszerelésükkel, amíg utol nem érik Czobor József gróf szintjét, ahol már én is megsüvegelem a faszságot, amit öltözködés műfajában elkövetett. Ráth-Végh István, Hatalom és Pénz című kötetében megtalálható.

Tartalmazok annyi egészséges önérzetet, hogy egyszerűen önmagam miatt akarjak egy igazán alkalmas és jó nőt találni. Lehetőleg olyat, aki megfelel annak, amit leír magáról, és az nem a pénztárca azonnali használatát jelenti lefordítva. Tehát maga miatt akar engem megtalálni. Egészséges kapcsolatra, ami ebben az esetben, domináns és sub, is kölcsönös és közös. Egy kapcsolat egyben közös építkezés. Magányos toportyánként leszarok dolgokat, amiket egy kapcsolatban nem. Simán élő emberként akinek van lehetősége bármire, nem egy adott helyzethez szegezett történelmi pillanatkép származtatott eszközkészletének függvényeként. Hogy összejön-é, az majd elválik.

Szóval erősen ellentmondanék az elméletednek amellett, hogy a jői viselkedés ismert metódusát nem vitatom egy adott pontig.