Ördögi érintés

Az előző rész tartalmából: Mikor is a kisördög a mennybe téved egy Angyal lány oldalán.

Ám egy idő után a kisördögnek unalmas lett a mennybéli élet fényes semmittevése. Unta már a virágok émelyítő parfüm illatát, egyre jobban hiányzott neki a pokol kénköves, izzadtság szagú, forró illata. Angyal társát nem érdekelte a pokol bűzös világa, soha nem akart oda lemenni, de tudta, hogy egy ördög bizony oda tartozik, örült társa boldogságának, meg aztán érezte, úgysem tudná vissza tartani.

Ördögünk egyre többször járt vendégként a pokolban, elkezdte kiismerni a még mindig civakodó, egymásra kénkövet dobáló, vicsorgó ördögfajzatokat.

Egy nap, egy pokolbéli nagyúr, akit majd mindenki ismert a föld alatt, bemutatott neki egy gyönyörű ördög lányt (kisördög azóta is hálás neki ezért). Elvarázsolta, hogy ez a lány milyen otthonosan mozog a pokolbéli technikák terén és mennyire tisztelik ördög társai. Innen fogva volt, hogy együtt lógtak, és az ördöglány bevezette a pokol ismeretlenebb bugyraiba is.

Kisördög így egyre jobban érezte magát a pokolban, ahová mindig is tartozott, de érdekes mód evvel egy időben jobban kezdte érezni magát Angyalával is a felhők között. Egyre több élményben lett része mind a mennyben, mind a pokolban, így sikerült elűznie a lelkére telepedő semmittevés kínját. Sok-sok terve lett hirtelen, és elhatározta, hogy…


De jajj… . már el is aludt a piciny, pihe, szuszogó itt mellettem.
Aludj jól, álmodj szépeket Ördögfióka!