2019. 02. 24. 12:11 | Megjelent: 1580x
Egy néhány nappal ezelőtti blog inspirált ennek a történetnek a közlésére.
Évekkel ezelőtt történt. Kiscsoportos óvodás fiam épp a fa vonatainak átszellemülten épített pályát - ez rendszerint nem állt meg a szobája határán, bőven kiért a nappaliba is.
Én épp fürdésből jöttem ki - mint általában meztelenül - a ruháimat keresvén, mikor a manó felnézett a játékából és hangosan megszólalt:
- APA KILÁTSZIK A PICINYED! (az gondoljuk, az óvodában hívták nekik így)
Párommal egymásra néztünk, és kitört belőlünk a mélyről jövő megfékezhetetlen röhögés.
Fiam látván ezt, megdicsőült és büszke arccal ő is nevetni kezdett, mert megnevettette Apát és Anyát - bár fogalma sem lehetett arról, hogy min is nevet.
...és igen, ki lett mondva!
...még ha gyerekszáj által is
...még ha nem szándékosan is
de akkor is ki lett mondva:
PICINYEM
Hozzászólások (3)
elég sok időt ki kellett hagynom
és mikor "váratlanul" ismét megjelentem, szó nélkül, de láthatóan nem jó szívvel kerültek elő a mindent takaró türcsik, az illendő viselkedés
és volt derű, mikor mondtam, hogy ne zavartassák magukat, minden apróságra úgysem kapom fel a fejem
:)