Nyalótúra (Első rész)

Kellemes nyári nap, se túl meleg, se az évszakhoz képest hűvös. Az Oktogonnál találkozunk, könnyű nyári ruhádat majd' átbökik hegyes kis melleid. Csóknál végigsimítok a fenekeden, nem érzem a bugyi textiljét alatta... megdícsérlek, amiért úgy érkeztél, ahogy mondtam...

Az első állomás a mai napon egy üres moziterem: rajtunk kívül szinte senki. Pár sorral előrébb csak két tini ücsörög, a rágcsájukat szorongatva. Leülünk, a kis ruhádat feljebb hajtom, legyezgetek vele, mintha nagy meleg lenne... a ruhád keltette lágy szellő izgalmas, finoman borzongató... cirógatom a combod, olykor belemarkolok a tövénél, lassan engedem el... amikor elkezdődik a film, fel kell térdelned, feneked felém. Ruhád a csípődön, fenekedet illatolom, kezemmel simogatom, olykor finoman megszorítom hol az egyik partját, hol a másikat. Rácsapni nem merek, nehogy a két tini meghallja... Arcomat hozzászorítom, érthetetlenül mormogok - némán tűröd, de a levegőt egyre gyorsabban szeded...

Szeretem a szaftodat. Imádom, ha csurom nedves vagy, amikor nyalni kezdelek... előveszem a farkam, benyálazom a makkom, és hol a combod belső, selymes felének feszítem ágaskodó faszomat, hol a fenekedet paskolom vele...

Aztán a székre fektetlek, lábaid a két karfára. Eléd térdelek a széksorok közé csúszva. Tökéletes. Forrón, csurom nedvesen, kifeszítve várod, hogy előbb hosszábban, aztán keresztben, majd körkörösen járjon hosszú nyelvem a szuperérzékeny csiklódon, időnként megpróbálva eltüntetni a nyelvem a hüvelyedben...

(Folyt. köv.)