Fenekelés – A test szenved, a lélek szabad. I. Rész: A bemelegítés

Fenekelés – A test szenved, a lélek szabad. I. Rész: A bemelegítés

Olga maga volt a Nőiesség. Művelt, okos, mindenről megvolt a maga kis véleménye. Rengeteget olvasott, többnyire csak könyvvel láttam. Olga, a 30év körüli, 170 magas átlagos testalkatú Nő, egy politikus felesége volt. Egyszerű szexkapcsolatban voltunk. Hetente egyszer kétszer találkoztunk. Talán az egyszer helytállóbb. Első randin kívül nem igazán tudtunk sokat beszélgetni, mivel mindig sietett. Néha közösen ettünk, de inkább a szex volt a középpontban. Egy apró bökkenő volt, hogy nem szopott. Cserébe nagyon ügyes keze volt, és nagy élvezettel csinálta, szinte bármeddig elnyújtva a játékot. (szóval hiába, akinek az egyik lába rövidebb, annak a másik… )

A légyottok egyre ritkábbak lettek, majd meg is szűntek. A szopás hiánya is szerepet játszhatott benne.

Hosszú idő elteltével újra írt a víberen. Mivel nem szokott sokat írni, ezért minden fontos mondandóját komolyan vettem. Pláne akkor, amikor azt írta, hogy azt szeretné, hogy elfenekeljem.

Pár nap múlva, már kettesben, egymásra mosolyogva mentünk fel a lifttel a harmadik emeletre. Olgin combközépig érő fodros szoknya, sötét harisnya, egy vastagabb felső, és egy szoknya aljláig érő vékony kabát volt. Bent lesegítettem a kabátját, szippantottam egy mélyet finom illatából, ittunk egy pohár üdítőt, majd figyelmeztettem mit ígért, miszerint mindenben engedelmeskedni fog, én pedig cserébe szépen kipirosítom a popsiját.

A kezdés

A szobában viszonylag sötét volt, így a konyhában kapcsoltam fel a lámpát, hogy szűrődjön be egy kis világosság.
Én a kanapén ültem le, Olgi pedig 2 méterre állt előttem.
-Térdelj le, üljél rá a sarkaidra, hátad egyenes, Lábaidat nyissad szét, kezeidet rakjad hátra, es fogjad meg a könyökeidet.
Jó volt nézni, ahogy elsőre mindent pont úgy csinált, ahogy arra utasítottam.
-Mostantól ez lesz az alap pozíciód. Uram lesz a megszólításom, ha mondandód van engedélyt kérsz.
Egy igen Urammal nyugtázta a hallottakat.
Felkeltem, körbejártam, megsimogattam a fejét, és
-Ügyes lány vagy Olgi, ha ilyen ügyesen viselkedsz, talán nem fog annyira fájni –mondattal dicsértem.
-Vedd le a felsődet, és térden állva tedd a kanapé végére kiterítve. Szépen lassan, ne siess.
Hasonlóan lekerült a melltartó, és a harisnya is. Olgi elég szégyenlős volt, talán a sötétség oldhatta valamelyest gátlásait.
Ahogy kivettem, csinos, tetszetős pamut bugyi volt rajta. Szürkés, mintás, szélein kis csipkeszerűséggel. Teteje egyenes szabású, éppen csak a popsija tetejéig.
Felkeltem, ismét mentem egy kört körülötte, mellbimbóit finoman megcsavargattam, arcát finoman megpaskoltam.
Visszaültem a kanapéra, és utasítottam, hogy kelljen fel, és szép lassan forduljon körbe, majd a bugyiját is vigye a többi ruhadarabhoz, és jöjjön vissza alap pozícióba.

Olga és a dobókocka

Ismét hozzáléptem.
-Bontsad ki az övem. –megtette
pár másodperc múlva, jött az újabb utasítás:
-Olgikám drága, légyszives vedd ki az övemet, és nyújtott kézzel tartsad!
A nagy konyhaasztalhoz mentem. Zsebemből kivettem egy dobókockát. Egy közönséges fekete, 6 oldalú kocka volt fehér pöttyökkel.
A szekrényből előkeresem a nádpálcát, ami a vékonyabb fajtából volt, majd az is asztalra került. Következő eszköz egy sima fakanál volt.
Táskám első zsebéből kikerestem a mini korbácsot. Ennek olyan 20cm es nyele volt, fekete színű, rajta ezüst szegecsek. Hogy igazi bőr vagy műbőr csíkok voltak az elején azt nem tudom, de jó sok az biztos. Hosszuk szintén olyan 20cm körül lehetett.
Utolsó eszköz egy egyszerű műanyag vonalzó lett.
Olgát odahívtam az asztalhoz, hogy tegye oda a bőr övemet az asztalra.
Majd ismertettem vele a játékszabályokat.
Két csapatot alkottunk. Ő és a dobókocka, én pedig az eszközökkel.
Az asztalon lévő eszközök mindegyikével fog kapni, hogy hogyan, és hányat azt a csapattársa fogja eldönteni. Két menekülő szava lesz. Egyik a pihenő, másik a nem bírom. Utóbbinál végleg abbahagyjuk a játékot.
Az alacsony számok őt segítik.
-Értetem Urammal nyugtázta, hogy megértette.
Az első tét szerint ha nyer, egy eszközt kivehet.
Szerencsés Olgi. Az övemet választotta.
Simásan, kézzel akartam bemelegíteni a fenekét.

Bemelegítés – Az első

Első dobását 10 hez adtuk hozzá (ez volt a mennyiség) második dobás: kell e hangosan számolnia.
A kanapénál ültem le, Őt a térdemre fektettem. Feje a kanapé L részén támaszkodhatott, tőlem távolabbi lába lábujjain a földön. 11 et kapott. Mivel ilyen szerencsés volt, ezért persze fenekenként. Nem kezdtem neki rögtön, elsimítottam a haját, jobb kezemmel a testét simogattam, hátát, fenekét, combját. Egy két csapás, majd ismét simogatás. Arra törekedtem, hogy tenyerem, és kezem minél nagyobb részben érintkezzen a bőrével. Lassú, simogató mozgás volt, fenekétől a nyakáig, majd vissza, külső combján be, majd belső combján újra felfelé haladva, hogy a hüvelyk ujjam jó mélyen érezhesse belső combjait. Puncijához nem nyúltam. Persze szeméremdombjaihoz azért óhatatlanul is hozzáérhettem.
Szerintem ez meg se kottyant Olginak, pláne, hogy a közelebbi fenekére sokkal szerencsétlenebbül ütöttem.

A fakanál – A második eszköz

A fakanál következett számolás nélkül. Kanapé előtt kis terpeszben térdelt, homlokát a kanapén támasztotta. Én fölötte álltam, neki háttal, és onnan mértem rá finoman az ütéseket. Fenekét, és combja hátulját persze simogattam, néha punciját is meg-meg dörzsöltem.
Egy kis szünet következett. Magára vehette a pólóját, és a konyhaasztalnál ültünk le. Vagyis csak Ő, én üdítőt öntöttem. Amíg ivott a vállát simogattam, aztán eszembe jutott, hogy egy kis bort is ihatnánk. A vörösre esett a választás. Öntöttem mindkettőnknek, majd mellé ültem, az asztal másik oldalára, koccintottunk, egymás szemébe néztünk, és megköszöntem, hogy itt van velem.
Miután kiürült poharunk, elkértem a kezét, egy kéz csókot adtam rá, majd sejtelmesen beleraktam valamit, és összezártam tenyerét. Elmosolyodott.