Csak egy röpke gondolat a kapcsolatról és annak lélektanáról. Nem általános érvényű, de talán már többen is átélték már, amiről írni szeretnék. Amikor a társkeresőn úgy érezzük, valakire rátaláltunk, talán lehet belőle valami, össze is illünk papíron, akkor az ismerkedés során lefutjuk az elengedhetetlen köröket, egy kis levelezés egy kis csevely, a rólunk készült legjobb fotó, mint demo elküldése. Ezért esélyes, hogy papíron és az elméletben talán minden tisztának, egyszerűnek tűnik, „Te mit szeretnél, nekem mik a vágyaim?”, egészen a személyes kapcsolatig. Az élet azonban (legalábbis és azt tapasztaltam) sokszor átformálja az előzetes koreográfiát. Ha a vágyak nem maradnak meg a sivár igénykielégítés síkján, hanem felszínre törnek a partner iránti mélyebb érzések, akkor felborulhat az előre megtervezett forgatókönyv. És bizony a sub-dom, sado-mazo szerepek éles határvonalai elmosódhatnak. Ezért én személy szerint, bár egy meghatározott irányultsággal indítok egy kapcsolatban, soha nem lehetek biztos benne (természetesen partnerfüggően), hogy hol merre vezet a továbbút. Ebben a véleményemben erősítenek meg élményeim, hiszen nem egy dom szeretné átélni a sub oldal érzelmeit is. (Bár szerintem igazi sadodom csak akkor lehet valaki, ha valóban megérti és átérzi a sub-mazo oldal „szenvedéseit, „vágyait”, ismeri a határokat.) És egy sub is szeretheti néha adni azt, amit kap. Lehet, legtöbben más véleményen vannak, de bírom a kritikát és minden hozzászólásnak örülök.
Hozzászólások (0)