Leggyönyörűbb

"Én nem emlékszem rá, hogy megszülettem

És nem hiszem el, hogy egyszer meghalok.

Nem tudom, mi az, amivé lettem,

Abból, ami többé nem vagyok.

Eldobom kincseim, nélkülük könnyen

Megsejtem talán, hogy az igazság

Szétgurult már rég százezer gyöngyben,

Mikor elsöpörték a legszebb mandalát.

Amit önmagáról mintázott az Isten,

Hogy megmutassa, mennyire egyszerű

Elénekelni azt, ami máshol nincsen,

Ami törékeny bár, de örök életű.

A világ leggyönyörűbb dalát,

A világ leggyönyörűbb dalát.

Úgy vágyom rá, hogy te is megtaláld.

Részeg őrjöngés fenn a színpadon,

Száguldás végtelen utakon.

Semmittevés egy könnyű, szép napon

És a fájdalom, ami miért van, nem tudom.

Ne próbálkozz azzal, hogy visszatarts

Egy új esélytől, hogy ugyanúgy szúrjam el.

Ha nem elég hangos már az a visszataps,

Amitől, mint a madarak, szállok el.

Hogy megkeressem azt, ami elveszett,

Néhány hangot belőle ismerek.

Te is tudsz egy párat, meglehet

És együtt majd eléneklem veled.

A világ leggyönyörűbb dalát,

A világ leggyönyörűbb dalát.

Úgy vágyom rá, hogy te is megtaláld."

Egyszerűen képtelen vagyok már szavakba önteni mindazt, ami az utóbbi szűk hét hétben velem történt. Ilyenkor jön jól a költészet, művészek szép szavai, amelyek elég sokszor annyira mélyen belőlem fakadnak, mintha rólam, az adott helyzetről íródtak volna. Pedig nem, épp csak a véletlenek fura összjátéka ez mindig, de akkor is varázslatos az egyezés.

Most egy kicsit lassítanom kell, mert képtelenség feldolgozni ilyen rövid idő alatt mindazt, amit Cicafüllel közösen összehoztunk eddig. Legalább fél évnyi eseményt, élményt, beszélgetést, történetet, múltat, jelent, jövőt éltünk meg nagyon gyorsan, nagyon intenzíven. Imádom minden pillanatát. De fel is kellene fognunk mindent, ami volt, ami van és főleg azt, ami majd lesz ebből.

Egyszer majd folytatom a percek, órák, napok, hetek, hónapok elmesélését, a távolságokat, a magasságokat, a közelséget, a mélységet, a mindent. Jó, hogy van, amiről, akiről írhatok nektek.

De előbb be kell hozni a lemaradást idebent.

Nagyon rég voltam ennyire boldog.

És nagyon rég voltam ennyire fáradt. 🥰

Idézet:

Szekeres András - Barbaró Attila