
Van az úgy, hogy valaki kiemelkedik a tömegből. Tesz valami olyat, amitől mások úgy érzik, hogy a saját vállukon emeljék még magasabbra, hogy mindenki más is észrevegye.
Önszántukból, nem elvárás okán.
Az ilyen emberek viszont általában szerények és tiszteletteljesek, csendesen teszik a dolgukat, amiben hisznek. Tetteik által válnak példaképpé, követendő példává. Éppen ezért ők maguk lepődnek meg rajta a legőszintébben, hogy mások mégis beléjük vetik a bizalmukat és bátorítják, támogatják őket.
Az ilyen emberek nem kérkednek.
Nem hangoztatják folyton dogmaként önnön nagyságukat. Nem azért, mert ne lenne mire büszkének lenniük. Ellenkezőleg.
Fogalmuk sincs róla, hogy azok lehetnének magukra. Ők pusztán azért emeltetnek piedesztálra mások által, mert belső késztetésből, egyszerű jószándékból teszik jobbá a környezetüket.
És ezáltal magát a világot.
Én nem vagyok ilyen.
De sokan ilyenek.
Szeretem észrevenni őket.
Szeretem tudatni velük, hogy szívesen emelném őket még feljebb.
És ezáltal én is emelkedem velük.
Hétköznapi hősök.
Köszönöm nektek.
Hozzászólások (1)
De van olyan is, aki egészséges önértékeléssel, önbizalommal rendelkezik, de ő sem a mások elismerése miatt teszi a dolgát a legjobb tudása szerint, hanem mert úgy tartja helyesnek és tök mindegy neki, hogy ki, mit gondol erről. Aztán vannak akik szomjazzák mások elismerését, szeretetét, figyelmét és ha nem kapják meg, akkor tesznek róla, hogy rájuk irányuljon a fókusz.