
Egy fura kérdést tennék fel és semmi rossz szándék nincs bennem, csak érdekelne, hogy miért cselekszenek így némely blogolók.
Ha már megosztjuk gondolatainkat, érzéseinket, kinyilatkoztatásainkat, nekem értelmetlennek tűnik az, hogy nem tesszük lehetővé a vélemény-nyilvánítás opcióját.
Persze, vannak olyan szomorú megnyilvánulások, ahol ezt érteni vélem. De a legtöbb esetben nem.
Így egy kicsit olybá tűnik, mintha csak annyi lenne a fontos, amit a költő gondolt. Mások véleménye nem szükséges. Nekem ez elég egyoldalú kommunikációnak tűnik onnan, ahonnan én nézem.
Szeretettel várom a megfejtéseket, meglátásokat. Nevezzük beszélgetésnek.
Előre is köszönöm.
Hozzászólások (8)
És mindhárom verzió tetszik valahol, mert egyéniségek vagytok. Megjegyezhető, felismerhető és legfőképpen utánozhatatlan kézjegyeitek vannak.
Ez az, amit szeretek.
A megismételhetetlenség.
Valamikor ott kapcsolódtam be a történetedbe, hogy a róka elköszön. Örülök, hogy nem így történt. :)
Nem mindig kell mindent megmagyarázni.. néha elég, ha elfogadjuk, amit érzünk, látunk vagy olvasunk.
Üzenetet bárkinek lehet írni,
és ha valaki nem válaszol… az is rendben van.
Ahogy egy zárt blog is.
Ilyen szempontból elég naív vagyok, sosem jutott volna eszembe, hogy ilyesmire is lehet használni egy bejegyzést. Főleg tizenév után.
Elfogadhato magyarazatnak tunik?