Kommentelhetőség

Az.
De mégis szép.

Uh, erőteljes szöveg!

Neked is jó éjszakát 😘

Inkább nevetést szeretnék adni. De néha a könnyeknek is helye van.
Sírni boldogságtól is lehet. 😉

Pihenj. Mára és úgy általában is.
Készülj fel az eljövendő csodákra.
Én egy szomorúnak tűnő, de csodálatos dallal búcsúzom mára.

Thin Lizzy - The Sun Goes Down

https://youtu.be/e48uWP3AFb8?si=lkSPfRcSJVlltJrc

Szép álmokat nektek.
És köszönök minden sort, amit írtok. 🙂

Na, ne ríkass meg, mikor kezdem elhinni, hogy már megerősödtem! 😘❤️
Sok boldogságot neked is! 💓

Tudom. De most tényleg pihennem kell. Sok volt az elmúlt 2 év. De nem volt hiábavaló, mert rengeteget tanultam magamról is, meg a BDSM-ben betöltött helyemről is. Örökké hálás leszek annak, aki segített, hogy a helyükre kerüljenek bennem ezek a dolgok.

Hölgyeim...
Kegyedék végtelenül szimpatikus és kedves tünemények.
A lehető legtöbb boldogságot kívánom mindkettejüknek. És köszönöm, hogy vannak. Őszintén. 🥰

Azt azért tudod, ugye, hogy az a szív nem véletlenül dobog benned? Kell, hogy néha fájjon. Én ebből tudom, hogy valódiak az érzések. Ha fáj. És végre újra fáj. 🥰

Annyi összest olvasol, annyi embertől, amennyi jól esik.
Dehogy haragszom!:)

És bocsánat, amiért végül nem olvastam tovább a Feketehold összest. Egyszerűen nem maradt már időm. És remélem, megérted, hogy erre jó okom van. 🙃

Ja, lehet, hogy az idősotthonban😀
Az a baj, hogy mindig azt hiszem, hogy az éppen aktuális az igazi. Aztán mindig kiderül, hogy ő is gyenge és gyáva. Na, ezért jó nekem most a barátság extrákkal, mert nem várok el többet, mint amennyit kapok, így nem törik össze a szívem.

Tök jó hozzáállás. Élj, virulj, teljesedj. Az igazi meg majd jön, mert jönnie kell. 🙂

Pedig sokáig nem volt senkim. Mindig ráfaragtam, ezért be is sokalltam. Viszont ennyi idősen már nem feltétlenül az igazira vágyik az ember. Ó, dehogynem, kit akarok becsapni? Viszont amíg az nem jön, ha jön egyáltalán, addig is meg akarom élni a vágyaimat. Most már nem zárkózom be.

Köszönöm a bókot.
Teljesen igazad lenne, de ezen már szerencsére túl vagyunk. Egyikünk sem fiatal, de ő gyönyörű. Tudja, hogy szeretem a kis szarkalábait is. 🥰

Nekem olybá tűnik eme kevés információból, hogy nem az a típus vagy, aki sokáig egyedül maradna. Élsz és éled az Életet.

Csodálatos, ahogyan írsz a lelki kapcsolódásotokról, de egy pici észrevételek lenne, ha nem haragszol meg. Szóval a "kisimul minden ránca" részt én kihagynám. Fogalmam sincs hány éves a partnered, de a hölgyeknek szerintem nem esik jól, ha a ráncaikról beszélnek.

https://youtu.be/jvwzWYt_4VU?si=MBjs5Jt6qPJiKoiK

Black Out - A körúton

Végre tudom, kiről szólt ez a dal bennem mindig. ❤️

Én meg a múlt héten még zárdába akartam vonulni az újabb csalódás után. Na jó, nem de arra kezdtem el berendezkedni, hogy megint sokáig egyedül leszek. Aztán rájöttem, hogy teljesen felesleges amiatt bánkódnom, aki nem akar velem lenni, mert túl sok vagyok neki. Viszont érzelmileg most nem akarok belebonyolódni semmibe, mert pihennem kell. De azért intéztem magamnak egy szeretőt, nehogy tényleg kedvesnővér legyek 😀

❤️❤️❤️

Olyan érzések kavarognak bennem jelenleg, amiket még sohasem éreztem.
Olyanok, amiket muszáj kiüvöltenem magamból.
Apa vagyok, van két lányom.
Nem velem élnek, de viszonylag sűrűn találkozunk.
Az volt bennük a legbensőségesebb pillanat mindig, amikor mesét olvastam nekik, minden áldott este.
Nagyobbak lettek közben, már nem igazán igénylik. Bennem viszont megmaradt a mesélés vágya. Írtam már erről, hogy sikerül újra mesélnem valakinek, aki nagyon szereti és néha kéri is.
Ma is így történt. És elaludt közben, újra. De nem köszöntünk el, így nem hagyhattam magára a telefonban. Bő egy órán keresztül néztem, ahogy alszik.
Sosem aludtunk még együtt, de most már tudom, hogy hortyog kicsit.
Öröm volt hallgatni.
Öröm volt nézni, ahogy kisimul minden ránca és csak alszik. Békésen, talán boldogan.
És úgy néz ki, hogy Karácsonykor kirándulunk egy nagyot. És emiatt a megelőző és a következő éjszakát is együtt fogjuk tölteni.
És én oly boldog vagyok...

🩷

❤️😘❤️😘

Én úgy vagyok vele, hogy minél többet tanultam, annál több a kérdés bennem.
Talán ez a baj a világgal is: a hülyék holtbiztosak mindenben, a zsenik meg tele vannak kételyekkel.
Részemről örömmel tölt el, hogy itt vagy és köszönöd, hogy itt vagyunk.

Én nagy lángon égek. Minden érzést megélek. Aki csak elmegy mellettem az utcán és rámnéz, nem fogja sejteni, hogy a középkorú háziasszony külső mögött mennyi szenvedély, szeretet és tűz lakozik. És ha szeretek valakit, annak mindenemet odaadom. És túl sok vagyok. A gyengék és a gyávák nem tudnak mit kezdeni ezzel. Én pedig itt maradok kiüresedve és most veletek töltekezem újra. Meg a családommal, szeretteimmel, barátaimmal. Szóval köszönöm, hogy vagytok ❤️

Meggyőződésem, hogy mindannyian tanulni vagyunk itt ezen a bolygón. De csak akkor tudunk, ha van bennünk elég alázat, azaz nem hisszük azt, hogy mi mindent IS tudunk már. És ez az élet minden területére érvényes. Saját magunkra, mert elsősorban magunkat kell ismernünk, ahol hiányosságaink vannak, javítani. Másoktól is tanulunk életünk során és ehhez is kell az alázat.
Amíg fiatalok vagyunk, addig ez nehezen megy, mert lázadunk. Aztán, ha elég idősek és bölcsek leszünk, belátjuk, hogy annyi mindent nem tudunk még.

Nem ennek szántam, nem ilyen szándékkal íródott ez a blog. De ha már így alkult, lehet ez egy sziget, ahová visszatérhetek én is bármikor és bárki más is, ha éppen egy kis ölelésre vágyik a lelke. Köszönöm Nektek, hogy nem féltek érezni. 🩵

Alázat az élettel szemben? Bocsánat, olvastam közben kicsit. Gyönyörű gondolat. 👍

Az érzelmileg is felnőtt ember tudja, hogy nem háríthatja rá a saját keserűségét másokra. Ha még tiszta szívű is, őszintén örül más örömének, még akkor is, ha belül ordít a fájdalomtól. Ha ráadásul optimista, mint én, akkor reméli, hogy egyszer ő is olyan boldog lesz, mint a barátja, ismerőse.

Köszöntelek a klubban. 🙂
Mások boldogságának örülni talán már nem divat. De szerencsére sosem érdekeltek a trendek, a múló hóbortok. Érezni jó. Akkor is, ha másnak jó. 🥰

Nem hülyeség. Örülj, hogy ilyen vagy. Hogy tudsz örülni mások boldogságának is.

Nem tudok és nem is akarok tanácsokat adni senkinek. Én csak kérdezek. És néha elmondom, hogy miért jó, amikor tényleg jó. Ennyi csak. Jó hülyének lenni. Olyan igazán boldog hülyének. 🤪

Egyetlen dolgot tudok részletesen kifejteni, a saját érzéseimet. Jobban belegondolva, tulajdonképpen ennek sincs igazán értelme. Tulajdonképpen ez is csak hiszti. Ódákat zengeni valakihez nyilvánosan, amikor ezt szerencsére szemtől szembe is megtehetem csak vele, csak neki. Adni akartam a boldogságomból másoknak is, mert sokszor voltam boldogtalan és olyankor jól esett volna mások boldogsága. Mindegy, hülyeség.

A reakció blog lehet a téma részletesebb vagy más irányú kifejtése, és ott is van helye hol nem tiltották le a kommentet csak többet írnál pár mondatnál.
k

Na, a reakció-blog írása igen távol áll tőlem. Főleg, ha a az eredetinél nem engedélyezettek a hozzászólások. Annyit azért én is értek, hogy okkal nem kommentelhető egy adott blog. Éppen ezeket az okokat keresem most.

Neked is köszönöm a nézőpontodat. Az ilyen jellegű 'önterápiás' írásoknál érzem is, hogy ez most nem egy párbeszéd kezdete, hanem a lélek könnyítése. Ki tudja, egyszer talán majd írok egy ilyet én is...

Szerintem a lezárt blognak jelentősége van, ami tiszteletben kell tartani. De ha mégis hozzátennél akkor reakciót írhatsz de csak óvatosan mert robbanhat rossz kézben

Én csak akkor zártam le, amikor elhagyott a szeretőm és nagy szomorúságomban kiöntöttem a lelkem és nem akartam semmilyen kommentet hozzá. Amúgy szívesen olvasom mások véleményét, még ha nem is értek mindennel egyet. Blogot írni egyfajta feszültségoldás is és van akinek egyszerűen jól esik kiírni magából a gondolatait és nem akar feltétlenül beszélgetni róla.

Az eddigi három hozzászólónak egy kvázi vallomás: mindhárman elég jellegzetes és egyedi stílusban írtok. Három teljesen különböző módon és formában.
És mindhárom verzió tetszik valahol, mert egyéniségek vagytok. Megjegyezhető, felismerhető és legfőképpen utánozhatatlan kézjegyeitek vannak.
Ez az, amit szeretek.
A megismételhetetlenség.

Köszönöm neked is.
Valamikor ott kapcsolódtam be a történetedbe, hogy a róka elköszön. Örülök, hogy nem így történt. :)

Nekem nyitva volt, de lezártam, mert így éreztem helyesnek. Így döntöttem.

Nem mindig kell mindent megmagyarázni.. néha elég, ha elfogadjuk, amit érzünk, látunk vagy olvasunk.

Üzenetet bárkinek lehet írni,
és ha valaki nem válaszol… az is rendben van.
Ahogy egy zárt blog is.

Értem 🙂

Persze, ezt jobban is értem, illetve érzem. Nemrég épp tőled olvastam egy olyat, amihez szerintem nem is illene hozzászólni. Értsd jól.

Köszönöm, számomra ez új nézőpont.
Ilyen szempontból elég naív vagyok, sosem jutott volna eszembe, hogy ilyesmire is lehet használni egy bejegyzést. Főleg tizenév után.

Mert van, amikor az ember nem beszélgetni akar, csak ventilál.

Mert ha 10-en eveken at nyitva hagyod es allandoan ertelmes ervek s ellenervek menten torteno velemeny csere helyett, emberek a te blogod alatt elik ki az elfojtasaikat…, mindezt ugy, hogy meg moderalasi kotelezetseged is van bloggerkent… Hat… idovel teleszalad a faszod es bezarod a fenebe.
Elfogadhato magyarazatnak tunik?