26 perc

(Reakció erre: Pinceajtó)

Üzenet érkezik. Csak egy szó, de látom mögötte a hosszú történetet. 

Tudom hogy készen áll és szerencsés mert én is.

Egy szó a válasz és ennek súlyát a bugyijában érzi, még nem tudja hogy az érzés csak erősödni fog.

Indulok és Ő azzal az izgalommal vár amivel mindig várt, nem tudja hogy a karomba omoljon, megöleljen vagy mi lenne a helyes, egy puszi mellett dönt. 

Egy pofonba szalad, nem lepődik meg, inkább elégedettség tölti el, a másodiktól öröm, a harmadiktól izgalom!

A pinája izzik, de engem nem érdekel. Most nem. 

A hajánál fogva nyomom le a fejét a sliccemhez, nézem a vágyakozó tekintetét, kicsatolom az övem és a végével közben arcon csapom. 

Kirántom, marokra fogom és a hátát, az oldalát és az arcát is megcsapkodom. 

A pólóját lerángatom, a melltartót is. 

Hátrébb lépek egyet és kezelésbe veszem az érzékeny mellét erős és pontos csapásokkal, hamar látom hogy ennek nyoma marad. Ennyit akartam. 

Letelt a 26 perc.

-Mehetsz. Tudod mi a dolgod.