Az éjszaka csendje

Ahogy fekszem az ágyon, az ajtó nyílik, és a félhomályban kirajzolódik a teste. ő belép a szobába. Egyszerűen gyönyörű, csak egy póló és egy bugyi van rajta és a kezében az ágyékom ketrece. Úgy mozog, mintha az egész világ az övé lenne. A lépései magabiztosak, de van bennük valami könnyedség, ami teljesen megbabonáz. A szemei villannak, és érzem, hogy itt nincs helye kérdéseknek. Ő irányít.

Odajön az ágyhoz, a mosolya kihívó, mégis tele van lágysággal. Egy szó nélkül mellém ül, a keze lassan végigsiklik a mellkasomon, majd az állam alá nyúl, és finoman a szemeibe emeli a tekintetemet. Látom benne ott van minden: a magabiztosság, az uralkodás, és egy csepp játékos kihívás. Tudom, hogy ma este minden mozdulatom róla szól.

Ő készen áll és a fém ketrecem ott csillog a kezében, a szívem hirtelen hevesebben kezd dobogni. Nem kérdez, nem várakozik, csak lassan rám helyezi. Az érintése egyszerre hideg és határozott, mintha azt akarná, hogy minden apró pillanatot érezzek. Ahogy az erényöv lezárul, egy pillanatra elönt a tehetetlenség érzése, de ez az érzés azonnal átadja magát a vágy és alárendeltség izgalmának. Ő rám néz és az ajkai széles mosolyra húzódnak.

Ezután feláll, letolja a bugyiját, a látvány gyönyörű… megfordul, lassan fölém tornyosul. A fenekét az arcom felé tolja, miközben a mellkasomra ül. Az illata betölti a levegőt és a teste minden rezdülését érzem. Nem szól, csak elkezd maszturbálni. A mozdulatai lassúak, érzékiek, mégis erőt sugároznak. Látom, ahogy a keze finoman dolgozik, a póló anyaga alig takarja el az apró remegéseit. A légzése egyre gyorsabbá válik, a halk sóhajok megtörik a szoba csendjét.

Nem tudom levenni róla a szemem. Minden mozdulata olyan, mintha csak nekem szólna és én csak nézője vagyok ennek az érzéki előadásnak. A szívem gyorsabban ver, miközben próbálok nem mozdulni. A súlya az ágyhoz szegez, én minden pillanatban érzem az irányítását.

Amikor végzett, hátrafordul, rám néz, halkan azt mondja:

– Adj egy puszit a puncimra.

A szavai egyszerre lágyak és határozottak, mintha egy parancs és egy kérés tökéletes egyensúlyát találnák meg. Engedelmeskedem. Az ajkaim gyengéden érintik, ő halkan felsóhajt. A szívem minden dobbanásával érzem, hogy most teljesen az övé vagyok.

A szoba csendes újból csendes lett.

Elhelyezkedik mellettem az ágyban. A légzése egyenletessé válik, érzem, ahogy a mellkasa ritmusosan emelkedik és süllyed. A félhomályban csak a testünk közelsége létezik. A gondolataim összekuszálódnak, minden porcikámmal érzem, hogy ez a pillanat több, mint egyszerű intimitás. A fenekét a ketrecbe zárt farkamhoz tolja,

egy gondolat kavarog a fejemben: talán ez az igazi alárendeltség, a teljes odaadás, amelyben ő nemcsak uralkodik, de mindent megad, amitől önmagam lehetek. Hm… Érzem ahogy elnyom az álom..

Ahogy a tudatom lassan átadja magát az alvásnak, csak egyetlen szó jut az eszembe

-Köszönöm - halkan súgtam a fülébe.