Reggel

Az erényöv szorítása elviselhetetlen, feszíti minden gondolatomat. Mozdulatlanul fekszem, miközben hallom lassan ébredezik mellettem. A szemei kinyílnak, rám pillant, majd az ágyékomra téved a tekintete. Az arca lassan elkomorodik, majd egy sejtelmes mosoly terül el rajta – abból tudom, hogy semmi esélyem.

– Nem fogom levenni – mondja határozottan, a hangjából érzem, hogy vitának helye nincs.

Arcán mosoly, és nyúl a lábai közé, az érintése könnyed és érzéki, de pontosan tudja, hogy ezzel csak növeli a feszültséget bennem. Az erényöv szorítása kegyetlen és ő letolja a bugyiját és mellèm dobja.

A gondolataim összefolynak. Egy részem könyörögne, de tudom, hogy nem hallgatna rám. Ő élvezi ezt. Látom a szemében, hogy tudja, milyen érzések vannak bennem.

– Nyaljál ki! – hangzik el a parancs. A szavai élesen hatolnak a fülembe.

Megteszem. A nyelvem követi az akaratát, a teste rezzen minden mozdulatnál egyre inkább… Sóhajtásai és a lassú remegés a gyönyörtől élesen kontrasztban állnak a saját helyzetemmel. Tudom, hogy most semmit sem kapok cserébe és pontosan ez adja meg a pillanat erejét.

Picit még fekszik az ágyon, kielégülten rám néz.

– Most pedig nagyon megduglak – mondja olyan magabiztossággal, ami szinte megbénít.

Az éjjeliszekrényhez nyúl, előveszi a felcsatolhatót. Miközben lassan felcsatolja, végig a szemembe néz. A tekintete parancsoló, minden mozdulata kimért és magabiztos.

– Segíts megigazítani – mondja. A hangjában nincs helye ellenvetésnek.

Megteszem, amit kér. A fenekét az arcomhoz tolja, szinte érezni akarom minden rezdülését. Az illata és a jelenléte magával ragad. Nem tehetek mást, csak alázatosan elfogadom, hogy a helyem ott van, ahol ő akarja.

Visszalök az ágyra, és egy határozott mozdulattal megbilincseli a kezeimet.

– Megbilincsellek. Azt akarom, hogy tudd, kié vagy – mondja, majd a bugyiját, amibe aludt, a számba nyomja. Az alázat és a tehetetlenség egyszerre lüktet bennem.

Lassan előveszi a síkosítót, a fenekemre csorgatja, ez az érzés hirtelen hideg. A teste fölém tornyosul, és egyetlen határozott mozdulattal beteszi, közben szorosan befogja a számat.

Nyögök, még nem lazultam el teljesen, de ő nem lassít. Az üteme egyre erősebb.

– Ma az erényövedbe fogsz elélvezni – mondja nevetve, miközben tovább diktálja az ütemet.

A gyönyör és a fájdalom határán lebegve érzem, ahogy az utolsó pillanathoz közeledek. Az erényöv szorítása visszaránt a valóságba. Az eszközt tövig tolja, majd rám fekszik, és a fülembe súgja.

– Jó fiú – mondja halkan, majd kihúzza belőlem, leveszi a felcsatolhatót, elégedett arccal rám néz, és kilép a szobából.