Aznap este

Bejött a szobába, lenge öltözetben, egyszerű, semmi kirívó. A pillantásunk találkozott; én őt néztem, ő engem. Az energiák szinte szikráztak a levegőben.

- Vetkőzz le – mondtam neki halkan, de határozottan.

Egy pillanatra meglepődött, de nem mozdult. Tudtam, hogy tesztelni akarja a határaimat. Felálltam az ágyból, lassan odasétáltam hozzá. A kezem a nyakára helyeztem, éppen csak érezhető szorítással húztam magamhoz. Közelebb hajoltam, és szinte suttogva ismételtem:

- Vetkőzz le.

Ezúttal engedelmeskedett. Lassan lehúzta a bugyiját, levette a pólóját, és ott állt előttem meztelenül. A teste látványától a vágy hulláma végigsöpört rajtam, de nem hagytam, hogy elragadjon. Még nem. Még előbb játszunk.

Egy nadrágszíjat vettem elő, amit a nyaka köré helyeztem. Nem túl szorosra húztam, éppen csak annyira, hogy érezze: az irányítás az enyém.

- Hátra a kezed – parancsoltam, és szándékosan vártam pár másodpercet.

Lassú mozdulattal engedelmeskedett.

- Ne mozdulj. Ha ellenszegülsz, elfenekellek – tettem hozzá nyugodt, kimért hangon, de az arcomon mosoly bujkált.

Mielőtt válaszolhatott volna, megtettem. Egy határozott ütés, majd egy lágyabb. A szíj a kezemben játékosan feszült és lazult, mintha minden mozdulatommal játszani akarnék vele. Néha gyorsítottam, néha lassítottam, és figyeltem, hogyan reagál a teste minden érintésre. Nem beszélt, de a pillantásából láttam, hogy teljesen rám hagyatkozik.

Mikor befejeztem, közelebb húztam magamhoz. Végigsiklottam a testén a kezemmel, lassan haladva lefelé, egészen a lába közé. Ujjaimmal alig érintettem, finoman kezdtem, de fokozatosan gyorsítottam. A teste megfeszült, halk nyögések hagyták el az ajkait. Nem tartott sokáig; amikor elérte a csúcsot, szinte beleremegett.

Miután magához tért, hálás pillantással nézett rám, viszonozni akarja, felemeltem a kezem és csak ennyit mondtam:

- Ma este nem.