Blog - SzaboL

Aznap este
Bejött a szobába, lenge öltözetben, egyszerű, semmi kirívó. A pillantásunk találkozott; én őt néztem, ő engem. Az energiák szinte szikráztak a levegőben. - Vetkőzz le – mondtam neki halkan, de határozottan. Egy pillanatra meglepődött, de nem mozdult. Tudtam, hogy tesztelni akarja a határaimat. Felálltam az ágyból, lassan odasétáltam hozzá. A kezem a nyakára helyeztem, éppen csak érezhető szorítással húztam magamhoz. Közelebb hajoltam, és szinte suttogva ismételtem: - Vetkőzz le....

A kezdet
Reggel van. Lassan ébredek, de valami furcsa… valami szorít, fogva tart. Az érzékeim egyre élesebbek, mintha minden apró részletet egyszerre akarnék felfogni. Kezeimmel elindulok az ismeretlen érzés felé. Mi a… fa…? Felrántom a takarót. Egy erényöv? Ez most komoly? Miért?! Kibotorkálok az ágyból, és a konyha felé indulok. A kávé illata tölti be a lakást. Ott áll Ő. Piros bugyiban, feszes pólóban, nyakában egy lánc, rajta a kulccsal. Végigmérem, talán többször is. Ahogy a popsija...