Second change

Két éve, hogy itt hagytál, egyedül a világ ellen, nem lehet magányosan végigcsinálni, az élet megy tovább, nem állt meg abban a percben amikor megszűnt dobogni a szíved. November van az év egyik legmocskosabb napja, szerencsére a ködös esőben nem látszik a könny az arcom ahogyan bandukolok a reggeli nyirkos hidegben, már nem átkozódom, nem keresem az okokat miért is választottad az az utat, ami a véghez vezetett. Nagyon sokat adtál nekem, még olyankor is, amikor nem számítottam rá, akkor is tanítottál, neveltél, szerettél, és végül megkaptam a legnagyobb ajándékot a megbocsájtás luxusát, ez is megtudtad nekem adni. Teljesnek érzem a közös sorsunkat, mint egy jó szerelmes regényt, lángoló eleje, izzó közepe, elhamvadó vége. Nem volt életre szóló happy-end, de ez Magyarország nem Hollywood, itt minden kisebb, keserűbb, de a miénk.
https://www.youtube.com/watch?v=70NHQ_liB0E