Nem vagyok matrica!

Basszus olvasgatom a blogokat két napja. Szinte mindenki kategóriákban gondolkozik, sub, Domináns, szadó, mazo, elkötelezett, független.... mindenki megpróbálja a világát ráhúzni ezekre a sztenderdekre. Szeretném jelezni, elsősorban ember vagyok, egy nem gyenge nő, akinek vannak vágyai, ezek közé tartozik bármennyire is nem/igen BDSM, főzni valakinek egy vacsorát, együtt nézni a TV, egy jó fenekelést kapni, játszani kötéllel- electro izével...
Egy megismételhetetlen kombó vagyok, ahogyan te is az vagy, nem kicserélhető, elfenekelhető, leázható bábu akit ha másik élete úgy hozza betehet a sarokba és addig ott porosodik amíg újra elő nem veszik.
Sokan azt gondolják a BDSM egy ágyban előtörő fétis, amihez itt találnak életben nem felvállalható tárgyiasított alanyokat, elfelejtik a másik oldalt, az érzékeny lelket, a törékeny embert aki valójában attól, hogy kicsit másképpen lett fent összeszerkesztve alapvetően ugyanarra az elfogadásra vágyik, nem akar kicserélhető játékszerré silányodni, mert az a lelkét töri össze egy idő után.
Nem akarsz érzelmeket, csak a testem érdekel, OKÉ akkor csak azt fogod megkapni, ha ehhez van kedvem, mert néha nekem is van hangulatom, csak játszani, fogadd el a szabályaimat, ne is várj többet, eldöntöm szükségem van e a perpillanatnyi fizikai megkönnyebbülésre (van amikor igen, van amikor nem) de ettől egy kóbor kutya leszel az életemben, nem fogok több gondolatot, érzelmet rád pazarolni mint amennyit megérdemelsz, ha megakarsz ismerni állok elébe, lehet hogy beengedlek az életemben, elmondom hülyébbnél- hülyébb gondolataimat, még az is lehet, végül megszeretlek, fáj amikor elmész, ehhez neked is kell adni magadból, mert ha nem adsz, akkor kóbor kutya maradsz, aki ott baszik ahol tud, és bármennyire is fáj, én is tudom rólad.