126 perccel előtte.

Nem tudom mi lesz később, nem tudom mi fog történni még, hol és hogyan, életem egyik legnagyobb utazása kezdődött majdnem egy évvel ezelőtt, köszönet minden kalauznak, idegenvezetőnek, tanítónak, csalónak, szélhámosnak és szellemnek aki segített az úton. Sokat tanultam, még többet nem, vannak dolgok amelyeket sosem fogok. Éltem, szerettem, csalódtam, elhagytak, eltűntek, eltűntem, élveztem, utáltam, reméltem, kívántam, megkaptam. Vártam mostanáig hogy bejelentsem, minden reményemet, vágyálmomat a kezeim közé szoríthatom. Lehet hogy illékony a gyönyör, de részem van benne, nem cserélném el semmivel, nem adnám fel semmiért, nem megvehető vagy eladható csak az enyém, mert én alakítottam olyanná ami nekem megfelel, örömet okoz, borzongással tölt el. Félelmeim csökkentek, bátrabb vagyok, magabiztosabb, legjobban magamat ismertem meg, önmagammal lettem jobb barátságban, akkor is ha mások szemüvegén keresztül láttam a sorsom. Felnőtt, értelmes, néha izgalmas nő vagyok, akinek mindig van mit tanulni, felfedezni, változtatni, megmutatni, megérteni, de elindult oda ahová mindig is tartozott, már akkor is mikor azt se tudta, mit is keres ott ahol éppen van.
Szeretlek benneteket úgy ahogyan vagytok, lassan megszeretem önmagam is, és büszkén dőlök a kardomba ha végül is mégsem sikerül megtartani az a marék homokot amely a markomban aránnyá változhat.