Kezdetek.

Nem is volt olyan régen, de mégis egy messzi messzi galaktikus múltban, amikor ráébredtem amire vágyom annak van egy rendszere, elnevezése, szabálygyűjteménye, nem hogy nem perverz (nagyon) hanem szinte light szint, mások életéhez képest.
Olvastam, tanultam, szinte mindenevő voltam, minden amihez hozzájutottam elolvastam, önszorgalomból elég komolyan belevetett magam az angol nyelvismeretem javításába, hogy elérjek sokkal több anyagot. Egy idő után már inkább a regények következtek, szépen sorban végigmentem a BDSM irodalom legolvasottabb szerzőin, (nem E. L. Jamesről beszélek)
Mikor már ki tudtam lépni a fénybe, tudtam magamról mi izgat, mit keresek. Első találkozásaimnál mégis teljes kudarcot vallottam, azt tudtam mit szeretnék, de azt még nem, mit tudok elviselni, mi az ami ma azonnali futásra késztet. Mohó voltam, mindent akartam, egy erős Dom-ot aki uralja a mindennapjaimat, meghatározza az életem minden mozzanatát. Azóta eltelt másfél év, bátrabb vagyok, merek már nemet mondani, kritizálni, sőt büszkén ki is tudok lépni néha az azt érzem, hogy sérülhetek. Sokat tanultam elsősorban magamról, minden kudarcban, minden elrontott randiban, megszakadt beszélgetésben benne van a fejlődés.
Ennek nincs vége, nem is lehet, hiszen annyi szín és forma létezik amit még ki szeretnék próbálni, meg szeretnék élni. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen van lehetőségem repülni, mégis van aki fogja a kötél végét, ha túl magasra szállnák visszahúzna a földre, és kapnék a fenekemre mert óvatlan voltam.