Végülis csak.....

Nem keresek, világosan ott van a adatlapomon, reményekkel telve nézek előre az elkövetkező hetekre, jól érzem magam, boldog vagyok, elégedett.
Ez tudom nehéz megérteni, van olyan hatalmas ego aki egyszerűen nem hiszi el, hogy még vele sem szeretnék ismerkedni, voltak olyan heteim amikor bármit megadtam volna ezért a figyelemért, amit most kapok egy olyan embertől aki volt hogy hetekig nem nézett felém, utána lazán megjegyezte ő éppen hajókázott az Adrián a haverokkal (persze én vagyok Móricka) , én pedig ettem a kefét hol is jár, mikor hajlandó figyelemre méltatni, de mint tudjuk mindennek még a lóbüszkerészének is van vége, egyszer minden remény elveszik. Most próbálkozik, ígérget, de tudom nem változna semmi, ha nyeregben érezné magát, megint mehetnék oldalvágányra. Mondhatnám elbaszta, de pontosan az volt a baj, hogy még csak meg sem próbálta.