Vége a nyárnak, lassan az enyémnek is.

Vége van a nyárnak,
hűvös szelek járnak.
Pont négy hónapja regisztráltam ide, egy védetlen pillanatban, amikor a lelkem legmélyebb érzéseit vetettem papírra és lőttem ki a virtuális térbe.
Sok tapasztalatom nem volt, most sincs, az a három, innen megvalósult randi,(kapcsolat kezdemény) inkább elriasztana, mint maradásra bírna. Voltam nagyon fent és nagyon lent is az elmúlt hónapokban, érdekes módon sokakkal ellentétben engem nem akart mindenki azonnal ágynak dönteni, igaz találkozni se nagyon, rengeteg szócséplés, felesleges körök, hihetetlen történések, beteges képzetek, és betegeskedő rokonok keresztezték az utamat.
Pár napja vívódom, hogy belekezdjek e újra, egy sokkal kevésbé sérülékeny oldalamat megmutatva, játsszam e el a végzet asszonyát, vagy maradjak olyan amilyen vagyok és vállaljam az "özvegy rangom", amivel csak a saját fejemre hozom a bajt.
Félelmetes mennyire meghatározza az embert, a státusza, akármi is legyen az. Döntöttem egyenlőre maradok olyan amilyen eddig is voltam, egy tornacipős, még mindig kereső különc. Egy valamire biztosan nagyon jó volt ez a négy hónap, azt még nem igazán tudom hogyan és kiben, de az már igen, pontosan milyen intenzitású kapcsolatot keresek, és mi az amit nem tudok elviselni, vagy elszenvedni. Igen felvillant igazi intenzív használat, egyszer, de pontosan láttam mire is vágyom, most már csak az a férfit? kell megkeresnem aki meg is tudja adni,vagy el tudja venni amit adni tudok.
Egyet még eldöntöttem, mostantól még inkább figyelek rá, nem szeretnék senkinek a házasságába belerondítani, sem véletlenül sem szándékosan, nem szeretnék bujkálni, vagy alkalmi kaland lenni az asszony mellett.
Tehát szabad a pálya, minden tényleg független, őszinte léleknek(talán még fontosabb lenne) még mindig itt vagyok, maradok, és remélek hátha bekopogtat az, akinek tényleg rám van szüksége.