Bianca Sommerland: Deadly Captive

2019. szeptember 20., 11:44 → 2019. szeptember 21., 06:47 angol 5/5

Nem szeretem a mai divatos Dark könyveket jó részét, nekem mindig kicsit túl lágyak, nem vagyok egy mindent megbocsájtunk fajta, és egyszerűen irtózom attól a gondolattól, hogy minden szörnyetegben megtaláljuk a szépet és minden durvaság dacára a könyv felétől szerelmesen olvadozunk a durva, kegyetlen elrabolóért. Kedvenc trillerem az Bret Easton Ellis: Amerikai psycho, az elég kegyetlen, és nem is szeretné másnak mutatni magát.
Ez a könyv rendesen meglepett, megint egy ezt már inkább nem (úgyis abbahagyom, ha elkezdenetek egymás iránt nyálazni) érzésre számítottam, de valami teljesen mást kaptam. Nem plüssmaci vámpírokat, valós cselekmény és egy igazi macsó főhős. (Joe nyami) Lydia felébred, leláncolva, bekötött szemmel, tömeg izgatott morajlását észlelve, egy helyszínen ahol éppen korbácsolják és megbecstelenítik, az igazi problémát a fizika kínokon kívül az okozza, hogy fogalma sincs ki is ő valójában. A season utána összezárják megkínzójával egy zárkába, és elkezdődik a cselekmény. Joe ugyanolyan rab mint ő, és életük csak azon múlik, hogy a közönség mennyire elégedett a bemutatott előadással. Kin, szenvedés, manipuláció, túlélés és szerelem. Hosszú az út a szabadulásig a test és értelem börtönéből, nem is egyszerű vagy könnyű, minden lépést előre meg kell tervezni. Végig izgultam, nagyon sok részlet még így is homályban marad, főleg Joe múltja. Egyszer ráveszem magam, hogy elolvassam a folytatás, de most valami kicsit kevésbé sötétre vágyom, ennyi elég volt a pokolból akármennyire is tetszett.