Azok a bizonyos határok

Volt a múlthéten egy randim egy nagyon vanilla fiúval. Kifejezetten kellemetlen volt. A randiparrnerem nyomulós volt, erőszakos, értetlen. Sokkal többször kellett nemet modanom mint amennyiszer kellemes lett volna, alig vártam, hogy szabaduljak a szituációból. Aztán mikor végre sikerült leráznom a barátunkat, azon kezdtem gondolkodni, hogy milyen érdekes, újszerű élmény volt ez nekem. És valóban, nemigazán tudnék ilyen esetet az elmúlt évekből felidézni. Ennek az az oka, hogy az elmúlt években egyszerűen nem randiztam vanillákkal. Tényleg csak BDSM közeli, ilyen érdeklődésű, és ebben tapasztalattal rendelkező emberekkel randiztam. Nem volt ez egy tudatos döntés a részemről, egyszerűen ezt dobta a gép. És bizony, aki egy kicsit is konyít a BDSM-hez az nagyon jól tudja,hogy a másik határainak a tiszteletben tartásánál nincs fontosabb. Ha rögtön az elején elbasszuk, és már az első randin nem vesszük figyelembe, hogy valamire nemet mond, akkor azzal elzárjuk magunkat minden további lehetőség elől. Nem tud kialakulni az a szintű bizalom, ami ahhoz kell, hogy bele tudjuk magunkat engedni a játékba az illetővel. Nyilván megvan nekem is a saját tempóm, hogy valakivel milyen gyorsan esik jól eljutni az ismerkedési folyamat kezdetétől addig, hogy valamilyen módon játsszunk vagy szexeljünk, és egyszerűen mindenki akivel az elmúlt években randiztam, tökéletesen figyelembe vette ezt, tökéletesen érezte ezt. És persze van az a szint, amikor már eljuthatunk  a határok feszegetéséhez is akár, szép lassan, óvatosan, egymásra figyelve, bizalmi alapkon, de ennek a helye és az ideje semmiképpen sem az első randi, amikor még alig ismerjük a másikat.Szóval tulajdonképpen arra jöttem rá, hogy a BDSM mint alap egy elképesztően biztonságos és komfortos közeget biztosít az ismerkedéshez, és ezt mostmár sokkal de sokkal jobban fogom értékelni mint eddig.