2018. 12. 09. 19:03 | Megjelent: 1862x
Nagyon érdekes ez az egész, hogy ki kihez vonzódik, meg ki tetszik meg ki nem, meg kire gerjednek meg kire nem. Újra és újra előjön ez a téma, és akkor születnek a blogok, hogy jajj nekem nem tetszenek a molettek, meg a szőkék, meg a négerek, meg az alacsonyak, meg a szemüvegesek, meg a kockásingesek, meg a tetováltak stb stb
Azthiszem én valahogy nagyon máshogy vagyok összerakva mint mások, soha nem értettem az ilyeneket.
Én lelkekkel kapcsolódom. Egyszerűen tényleg másodlagos a csomagolás. Mindegy, hogy férfi vagy nő, mindegy hogy kövér vagy sovány, hogy öreg vagy fiatal, hogy magas vagy alacsony, hogy domináns vagy szubmisszív. Tényleg a lehető legszélesebb skálán mozognak azok az emberek, akikkel tudok kapcsolódni. Viszont mindegyikükre jellemző az egytől egyig, hogy az átlagnál nagyobb lelki mélységekkel rendelkeznek, teljes elfogadásban vannak magukkal és másokkal, és tényleg valahogy megvan az az élmény, hogy összerezeg a lelkünk.
Persze nyilván nekem is megan az elsődleges preferenciám, ha szexuális vágyakról van szó. Ha pl pornót nézek, akkor általában egy bizonyos típusú női karaktert keresek, akire leginkább be tudok gerjedni, a férfiak meg kifejezetten taszítanak, pl egy pornóban. De ez amúgy a gyakorlatban nem jelent semmit.
Amikor megtörtént valakivel ez a bizonyos összerezgés és kapcsolódás, akkor elképesztően rá tudok gerjedni szexuálisan. És tényleg mindegy milyen. Lehet egyik héten egy 50 éves nagydarab pasiért vagyok teljesen oda, következő héten meg már egy 20 éves törékeny nőért. Annyira elképesztően rá tudok egyes emberek lelkére kattanni, hogy csodálatosnak, és gyönyörűnek látom a külsejét mindegy milyen.
Ja, tudom fura vagyok....:) Biztos ugyanúgy nem értenek engem azok akik nem ilyenek, mint ahogy én nem értem őket...:)
Dehát ettől szépe a világ, hogy ilyen színesek vagyunk.
Hozzászólások (11)
Csakhogy amikor megismertem a párom biza, távol állt az ideálomtól külsőre.
Valahogy így voltam én is mindig, beleszerettem egy vonásba egy személyiség jegybe, egy tulajdonságba amit sokan sokszor nem értettek, hogy tudtam én azzal az emberrel lenni. Tök egyszerű, mert én észrevettem benne a szépet, a szerethetőt. Szerintem is ez így fantasztikus, hogy a világ ilyen színes, hogy mindig rácsodálkozhatunk valakiben, vagy valamiben egy új színre.
Köszönöm, hogy olvashattam és örülök, hogy többen vagyunk így látjuk az életet!
És az első válasz: Mi másba lehetne?
.
Furamód én azt tapasztaltam, minden másnak később (évek) lesz inkább fokozott jelentősége (a külsőnek, az egzisztenciális helyzetnek, a neveltetésnek stb.), az első a lélek (a szagszűrés után :D).
És ultranaiv vagyok, mert azt hiszem, az emberek zöme ezt keresi, erre vágyik. Itt is.
(A többiek a droidok.)
Annyira azt érzem, hogy a tettek számítanak nem a szavak...:)
Pont tegnap a pixie buliban mondta valaki rám, hogy "Deimádom ezt a ribancot", de ezt olyan kis szeretetteljesen mondta, hogy olvadoztam...:D Meg is sértődhettem volna akár a ribanc kifejezésen, de nem az számított mit mond, hanem, hogy hogyan mondja...:)
Szerintem érezni a mondanivalóm töltetén, hogy nem arra megy ki a játék, hogy bárkit is megbántsak vele...:)
https://en.m.wikipedia.org/wiki/Nigger
Hogy a kezdetben közömbös "na ez is csak egy pasi, aki dugni akar" -ból egyszer csak érdeklődés, kíváncsiság lett?
Hányszor látunk jó kiállású férfi mellett "szürke", jelentéktelennek tűnő nőt, (vagy fordítva) - és rájuk nézve csodálkozunk, hogy a páros szebbik tagja "mit eszik" a másikon?
Ez hát a lelkek tánca...😊