Mi van ha...?

Pozitív gondolkodás. Kurvanagy divat manapság ezt nyomatni, a csapból is ez folyik. Én mindig azt szoktam erre mondani, hogy ez bullshit. Nem lehet mindig permanensen, és görcsösen pozitívan gondolkodni. Engedjük már meg magunknak, hogy néha ne gondolkodjunk pozitívan. Engedjük bele magunkat néha a negatív érzésekbe, mert azok is arra valók, hogy éppen akkor és ott azokat éljük meg.

Nade...Mivan akkor, ha nem létezik pozitív gondolkodás? Meg nem létezik negatív gondolkodás sem? Egyszerűen csak gondolkodás létezik.
Sőt...Mi van akkor, ha nem léteznek pozitív meg negatív érzések sem? Egyszerűen csak érzések léteznek?

A gondolataink olyanok amiket nem tudunk befolyásolni. Egyszerűen csak vannak. Életünk során egy rakás dolgot megtanultunk, tapasztaltunk, és ezek sokaságából kialakult a gondolatvilágunk aminek a mentén a gondolkodásunk működik. Tegyük fel megyek az utcán, jön velem szemben valaki és random pofán basz. Hiába próbálok arra gondolni, hogy jajj de cuki, milyen aranyos, kurvára nem fog menni. Mert olyan gondolatok jönnek, hogy "Ó hogy nőne köröm a faszára az ilyennek".

Ugyanez a helyzet az érzésekkel is. Mikor az embert az utcán pofánbassza valaki, hiába próbálja azt érezni hogy deszeretem ezt az embert, nem fog menni.
Ha nagyon szomorú vagyok, hiába mondom azt magamban, hogy márpedig én csakazért is boldog vagyok, nem fog menni.

Szóval a gondolatainkat, és az érzéseinket kurvára nem tudjuk tudatosan befolyásolni, csakis és kizárólag a cselekedeteinket tudjuk. Szóval, megtörtént a pofánbaszás, jönnek a gondolatok és jönnek az érzések, és ott van a döntés a kezemben, hogy mit teszek? Pofánbaszom én is őt? Vagy eszembejut, hogy amúgy tegnap én is pofánbasztam valakit, csak máshogy? És érzem, hogy most ez az ember csak adott valami olyat amit igazából az univerzumtól kaptam, csak neki nincs keze ezért elküldte Random Palit, hogy tegye meg ő? Vagy összeomolhatok, sírhatok, hisztizhetek. Vagy mehetek és feljelenthetem a rendőrségen STB Ezer féle forgatókönyv létezik.

Tehát igazából az életünk arról szól, hogy cselekszünk. és a gondolataink, meg az érzéseink arra valóak, hogy terelgessenek minket. Amikor tettünk valamit ami épíett minket, a jó irányba vitt, ami a javunkat szólgálta, akkor jön az elégedettség. jön az, hogy büszke vagyok magamra, hogy szépeket gondolok. Magamról is, másokról is. Amikor valami olyat cselekedtünk, ami destruktív, amivel esetleg ártottunk magunknak, másoknak, akkor meg jön a lelkiismeretfurdalás, a szomorúság, a csalódottság, a szorongás. És akkor így terelgetnek szépen minket a godoltaink meg az érzéseink.

És amikor dolgozunk magukon, és önismeretet tanulunk, meg szépen kigyomláljuk a mikro és makro traumákat a tudatalattinkból, akkor érezni fogjuk, hogy egyre jobban letisztul körülöttünk minden, a gondolataink meg az érzéseink is.
És mivel a tetteinket tudatosan befolyásoljuk, a tetteink által a gondoltainkat meg az érzéseinket is tudjuk.

Felkelek reggel, és kurva frusztált vagyok. Hiába mondogatom magamnak, hogy márpedig boldog vagyok, vidám vagyok, kiegensúlyozott vagyok, ha egyszer nem vagyok az, akkor ez így nem fog menni.
Viszont, dönthetek úgy hogy végzek egy kis belső mukát. És leülök meditálni, bemegyek egy kicsit magamba, fejtegetem, hogy honnan gyökereddzik ez az érzés bennem, mért van vele most dolgom stb Persze a belső munka a legnehezebb. Sokkal egyszerűbb egész nap duzzogni, káromkodni, morogni.

Sokszor kapom meg azt, hogy "Dejó neked, hogy te mindig ilyen pozitív vagy meg vidám". Aha, de amúgy nekem ebben kurva sok mukám van. Nap mint nap. És igen, néha azt is megengedem magamnak, hogy ez ne így legyen, és bizony vannak napok amikor megfetrengek én is a kakiban.
De valahogy most azt hiszem valami átkattant bennem, és ember legyen a talpán aki ki tudja hámozni a gondolatmenetemből a lényget, még teljesen én magam se tudom. :D