2018. 10. 26. 14:30 | Megjelent: 1599x
Emlékszem, talán január, február környékén volt egy este, amikor átjött a legjobb barátom, és egész este olyan videókat néztünk a youtube-on, amikben néger lányok haját vasalják. Én nemtudom hogy kattantunk rá erre, de megvan az érzés, olyan megnyugtató volt, olyan meditatív. Az egész életemet éppen akkor olyan harmónikusnak és egyben lévőnek éreztem, és rettentő nagy örömet tudott okozni a néger lányok frizurája.
Akkoriban fogalmazódott meg bennem, hogy oké, minden nyugodt, békés, egyensúlyban van körülöttem, már csak egy valami hiányzik. Szerelmes akarok lenni. Lángolni akarok, rajongani, eszemet vesztve és halálosan imádni valakit.
Szokták mondani, hogy "Vigyázz mit kívánsz", ugye. Nem véletlen.
Kicsivel későb megkaptam. Eszemet vesztettem, elképesztő magasságokban és mélységekben jártam, megéltem a mennyet és a poklot. Volt itt dráma, hazugság, sértődés, BDSM, szex, titkok, vergődés, vekengés. Minden, csak béke nem.
Elült a vihar, lezárult egy korszak. Vége a szerelemnek. Sok tapasztalattal, és megtépázott lélekkel sikerült kijönnöm ebből az egészből. Nemtudom hogyan tovább. Keresem a békémet, de nem lelem.
Éppen az imént került a szemem elé egy néger lány hajvasalós videó. Nem okozott örömet, azt hiszem valami útközben elveszett.
Mikor lesz minden megint a régi?
Mindenesetre, amit biztosan tudok. Nem akarok lángolni, nem akarom eszemet veszteni, nem akarok rajongani, beleőrülni.
Csak békét akarok. Csak csendet. Csak valami igazit. Valami valódit.
Színes cukormáz és drámák nélkül, csak egy békés és mély kapcsolódást. Elég volt az érzelemcunamiból.
Lángolás és hamuvá égés helyett egyszerűen szeretni akarok, rajongás helyett kötődni, drámák helyett tiszta kommunikációt.
Meg kellett tanulnom ezt, egyszer és mindenkorra. Megkaptam az élettől a szemfölnyitós pofánbaszást. Köszönöm, tanultam belőle.
Hozzászólások (11)
mint ahogy én se hiszem el a fordítottját. de jó lenne szerelmesnek lenni, de jó lenne elveszteni az eszemet?? te el tudod képzelni, hogy néz ki egy frintyóka? egy olyan közepes fajtára gondolj.
kb ilyen nekem elképzelni hogy elvesztem az eszem valakiért, akit még nem is ismerek.
Akár akarod akár nem, lesz még őrület az életedben, mert anélkül nem élsz
még elképzelni is nehéz, hogy itt ülök és arra gondolok, de jó lenne ha minden második gondolatom róla szólna! de kiről?? hogy lehet erre személytelenül vágyni?
Azt viszont sosem fogom megérteni, hogy valakinek csak úgy, spontán, olyan gondolata, olyan érzése támad, hogy de jó lenne rajongani valakiért! De jó lenne lángolni, eszemet veszteni! Ha már képbe került a rajongás tárgya, akkor nyilván egy mindent felülíró, elsöprő érzelem cunami alakulhat belőle. De anélkül? Személyhez kötetlenül, arctalanul hogy merülhet fel ilyen gondolat? Szerintem a férfiak többségének ez nem érthető.
Nekem legalábbis teljesen felfoghatatlan, női dolog. De tetszik.
Az elmúlt 10 évben többször is megéltem ezt. És egy ponton mindig fájlaltam azt, amit elvesztettem magamból. Mert valami mindig elveszett. Aztán a következő ponton rájöttem, hogy nem csak vesztettem, kaptam is. Így billen vissza egyensúlyba a mérleg.
Mert a világon minden egyensúlyra törekszik.