Szeretni néha nehéz....

Hibáztam....
A hibázásban az a legrosszabb amikor az ember rádöbben, hogy ez történt. Szembesülünk önnön esendőségünkel, és ez kibaszott keserves tud lenni.
Ezt a hibát ráadásul valaki sérelmére követtem el, megbántottam őt. Ez a legrosszabb, hiszen amellett, hogy csalódsz magadban, még a mardosó lelkiismereteddel is meg kell küzdeni.
Tudjátok mi volt az egyetlen dolog amire vágytam? Arra, hogy ez a bozonyos ember átöleljen, jó szorosan, és azt mondja " Háttese vagy komplett nőszemély bazmeg, de azért így is szeretlek."
Nade persze ez nem következett be, az illető személy elbizonytalanodással, és eltávolodással reagált. Dehát lássuk be, a legtöbb ember ugyanígy reagált volna, hisz ez a világ rendje.

De mivan akkor, ha azt mondom lehet ez másképp is? Lehet valakit akkor is szeretni mikor hibázik...Sőt, akkor lehet igazán szeretni, akkor lehet vegytisztán szeretni.
A rózsaszín ködben, mikor minden tökéletes igazán könnyű a másik szeretése, és igazán komfortos. De milyen kurva nehéz már akkor, amikor legszivesebben pofán basznád? Na ez az igazi kihívás, de ez az igazi szeretet is. Kurva nagy küzdés az egóddal.

Szeressünk mindenkit legjobban akkor amikor a legnehezebb szeretni, mert akkor van rá a legnagyobb szüksége...