Vergődés

Utállak! Mindig kicsinálsz...
Kizökkentessz a kis chill lelkiállapotomból, fogod a lelkemet és egy jólirányzott mozdulattal addig gyötröd míg nem vergődök bőgve, csokit zabálva.
És mindig ez van, újra és újra jössz és kicsinálsz testileg, lelkileg. Iszonyatos fizikai fájdalmat okozol, két lábbal tiprod a határaimat. Ráz a hideg, permanens sírhatnékom van és úgy érzem totálisan szerethetetlen vagyok.
Mégis mindig várlak, és megnyugvás mikor megérkezel. Szükségem van rád, nincs mit tenni. Nincs menekvés, nincs kiút. Te biztosítod nőiességem virágzását. Pech...

Egy szó mint száz: UTÁLOK MENSTRUÁLNI!!!!!!!!!!!!!!