Mai "AHA" élmény

A gondolataim folyton össze vissza cikáznak, gyakran kalandozgat el a fantáziám a szex körül is. Kitaláltam egy játékot...kíváncsi voltam, hogy ha egészen lecsendesítem az elmémet, és igazán megpróbálok a mélybe nézni, melyik lesz az a szexuális élményem amelyik a legélesebben bevillan. Hosszú percekig csak meditáltam, nem volt nehéz, fáradt vagyok. Már majdnem egy félálom közeli állapotba kerültem mikor egészen erőteljesen megjelent lelki szemeim előtt egy évekkel ezelőtti jelenet.

Feküdtem a kanapén és a telefonomat nyomkodtam. Egyszercsak azt vettem észre, hogy a párom odahuppant mellém, és se szó se beszéd már rángatta is le a bugyimat. Én felhúztam a szemöldökömet, és kipillantottam a telefonom mögül. Ő rám nézett, és gonosz vigyorral az az arcán közölte, hogy "folytasd csak nyugodtan, ne is törődj velem". Hát jó, már csak azért is úgy tettem, mintha nem érdekelne mit mókol a lábam között, de ez nem ment sokáig. Elég hamar eldobtam azt a hülye telefont és a ténykedésére koncentráltam. Akkoriban még mindkettőnknek friss volt az az élmény, hogy megtalálta a g pontomat, és olyan lelkes volt, mint Idiana Jones mikor megtalálta az elveszett frigyládát. Néhány másodperc múlva már sikítva nyögdécseltem, és nettó 3 percnél az sem telt több időbe, hogy eljussak az orgazmusig. Az orgazmus irgalmatlan erővel jött, megfeszült az egész testem, és ebben a másodpercben iszonyatosan begörcsölt a vádlim. A vádligörcsölés rohadtul fáj, nagyon disszonáns érzés volt mindezt az orgazmus közben átélni.

Szépen végigsiklottak a gondolataim a történéseken, és elkezdtem azon törni a fejem, hogy vajon életem összes szexuális élménye közül miért pont ez ugrott be? Nem valami jelentőségteljes történet.

Azt tudni kell rólam, hogy nem vagyok mazochista, kicsit sem nedvesedik a puncim attól, hogy fáj, sőt. Mégis...van bennem valamiféle megmagyarázhatatlan igény időnként a fájdalomra, de miért? Mostanában sokat gondolkodtam ezen. Aztán beugrott a válasz. A fájdalom élesebbé teszi az emlékeket. Könnyebben emlékszik vissza az agyunk a negatív élményekre. Amikor kérik, hogy meséljek el egy-két történetet a gyerekkromból, rögtön olyanok jutnak eszembe, hogy "amikor anyukám elvert, mert ezt vagy azt csináltam", pedig amúgy nem volt rossz gyerekkorom, elvétve akadt néhány ilyen eset, de ezek ugranak rögtön be és ezekre emlékszem a legélesebben.

Szóval, az emlékezés miatt kell nekem a fájdalom. Hogy az élmények minél élesebben megmaradjanak bennem. Nem szeretném, ha a feledés homolyába vesznének, és valószínűleg tudat alatt már régóta összekötöttem az emlékezést a fájdalommal, de az ok okozati összefüggések igazán csak most tudatosultak bennem.