Ülünk egymással szemben egy zsúfolt kávézóban. A környezet hétköznapi: csörömpölnek a csészék, szól a rádió, és mi, ahogy az embereknél ez szokás, hogy ilyenkor a standard, „mi a munkád?”, „merre laksz?” köröket futjuk. De közben mindketten tudjuk, hogy mi valami mást keresünk.
Valamit, ami mélyebb, nyersebb és őszintébb.
Sokan kérdezik tőlem, hogy miért pont a BDSM?
(Mert már sokakkal ültem első randin a kávézó teraszán...)
Miért vonz a dominancia és az átadás világa?
A válaszom egyszerű:
-Az első randevún nem az a célom, hogy lenyűgözzelek a tudásommal, hanem az, hogy lássam, mersz-e önmagad lenni.
A BDSM számomra nem a fájdalomról szól, hanem a végtelen figyelemről. A személyed és a biztonságod fontosabb, mint a pillanatnyi szenvedély. Ott, abban a különleges térben nincs helye a társadalmi maszkoknak és a megfelelési elvárásoknak. Ott nem számít a titulusod vagy a bankszámlád.
Csak a lélegzeted, a határaid és az a kimondatlan feszültség számít, ami két ember között feszül, amikor le merik dobni a gátlásaikat – a ruháikkal együtt.
Egy első randevún nem bilincset hozok, hanem a kíváncsiságomat.
Lehet, hogy nem fogok neked tetszeni, és lehet, hogy el sem jutunk az ágyig. És ez így van jól.
Mert az igazi kontroll nem ott kezdődik, hogy valaki parancsol, hanem ott, hogy a másik tudja: bármi történik, vigyáznak rá.
Nem jó valakivel úgy dolgozni, hogy mindig az aggodalmait fogalmazza meg.
Számomra a legvonzóbb dolog egy partnerben nem az alávetettség, hanem a tudatosság.
"Itt vagyok, kész vagyok a vágyaim beteljesülését megszolgálni és azt úgy átvenni, hogy nem a hibáit vizsgálgatom hanem élvezni fogom. MINDEN RENDBEN VAN!"
Az, ha valaki pontosan ismeri a vágyait, és meri azokat képviselni, akkor is, ha alávetett szerepet szeretne.
Ti hogy vagytok ezzel?
Szerintetek a szakértelem (hogyan kell kikötözni, megbilincselni, letérdeltetni, hajba markolni) gerjeszt bizalmat, vagy a szabadon választott érdeklődési témákban való közös értékek alapozzák meg egy jövőbeni titkos önátadás szépségét?
Hozzászólások (1)