Hezitálok a női igények elött.

Jellemtelen, szemtelen, embertelen rendszeremhez keresem a subot aki szabad és szemét lehunyva állja és nem bánja ha haja és hája csípve, húzva, ájlávjúzva, tenyérrel pirosítva és velem párosítva boros pohárral és benne vörös borral részegítve, rászok arra, hogy részek kiválasztásával raszkolnyikovi örlődésben fájdalmat elviselve és a végén megviselve viseli tenyerem piros lenyomatát bőrén, csak úgy pőrén. Vagy én adjam inkább magam a mancsodba a saját örömödben pancsolva, csak neked puncsolva, pucsítva szolgamódra igyekvő szorgalomba szemérmetlen meztelenséggel adva magam arra amit hozzám fordulva akarva kérsz tőlem? Van rágódás ezen bőven.
Vesémbe vésed hozzám való hűséged.
Szívembe írod szerelmed szonátáját?
Fejembe vered, kezembe teszed, hozzád viszonyuló uralkodó vagy szolga lelkűségedet?
Felhevítesz és elkeserítesz hozzá próbálsz szemed színéhez, hasonlítasz egy híres színészhez. Rajtam a póráz vége vagy a nyakörv?
Egy bilincs ami összeköt és összetört?
Egy kilincs ami hozzád nyíló ajtón van?
Vagy egy szakadékra nyílik titokban?