Hajnalka drága.

Hajnalka drága a hideg kezeddel a paplan alá nyúlva összehúzódásra vettél rá és az ágy többi részét ezzel lefoglalva élvezted még tíz percig a szabadon hagyott részek melegét.
Egyedül, azon gondolkozva, hogy miért nincs itt aki ölelne és ölelnék a hajnal fényét használva feszengetted szét szempilláimat.
Hajnalka drága, te minden reggel kitúrsz az ágyamból.
Sem kávét nem főzöl és én sem főzhetek neked.
Reggelimet egyedül eszem és meg sem kínálhatlak. Lehűtöd testemről az ágy melegét és mire a fürdőszobáig elérek mindig megpróbálsz összekócolni.
Egyébként szép vagy mint egy új traktor.
A fekete ég alját vöröses barnára fested és lassan sárgát keversz bele.
Egyedül vágok át a városon és egyedül vezetek végig a pályán, ahol még alig lézeng pár autó. Mire megérkezem igazi nővé érsz mint a kis zöld cseresznye kezdemény aminek kezdetben egyik fele zöld a másik piroslani kezd és pár nap múlva édes-mézes ropogós édesség. Illatod csak a mezők virágainak sokaságából ősszekeveredett széna és vadvirág. Tested csak fény és hajnali pára való világ meseszép világa. Hajnalka drága.
Te kis édes nőiesség.
Olyan erőszakos vagy.