Blog - Submisslany

Megalkuvás
Szeretetmorzsák. Mennyit kaptam belőlük. Elhittem hogy egyszer majd, na...

Harminc
A lány a teraszon élvezte a napsugár első érintését. Hullámos, szőke haja visszatükrözte a nyár álmait – valahonnan a nyitott ablakon át, mintha a levegő is emlékezne. Nagyot nyújtózott. A szeme újra csillogott. Harminc lett, és most először érezte: nem késett le semmiről. Végre elkezdődhetett valami. Gyógyult. Már azt főzhette, amit igazán szeretett. Olyan ruhát viselt, amiben jól érezte magát – nem amit más elvárt. Sminkelhetett, vagy nem – de már dönthetett róla. Volt szabad akarata....

Szülinap a “vén” diófa alatt
Múló idő már a távol, Az idő csak rohant; pár óra és A magról kelt diófa...

Vágyak színpalettája
A hétvégén sok levelet kaptam – olyanokat, amik arról szóltak, mennyire „ideális nő” lehetnék… ha. Ha a korom vagy a magasság passzolna. Ha nem lennének elvárásaim. Ha beleférnék valaki más fantáziájába. De az ideál nem paraméterekből áll. A testem, a vágyaim, a határaim – ezek mind részei vagyunk, de csak egy szegmensei annak, aki valójában vagyok. Nem tudok mit kezdeni meztelen testekkel vagy nemiszerv-fotókkal – még ha ez az oldal a vágyaink színpalettájáról is szól. Nem...

Régi nyár-újra
Kérlek csak akkor olvasd végig ha nem zavar, ha nem szexuális tartalmú. Hiszem és tudom a testiségen túl a lelki szépség vonzó megjelenést kölcsönöz viselőjének. A lány mosolya már más volt. Nem a régi, felszínes íve – most mélysége volt, melegsége, súlya. Ebben a mosolyban ott rezdült minden, amit újra megtalált önmagában. Elveszett darabok tértek vissza hozzá, ahogy csendesen, makacs türelemmel kutatott saját lelke mélyén. Nem jött senki, hogy megmentse – ő maga ment le a legmélyebb...

Erőpróba
– Busszal gyere vissza, nehogy rosszul legyél! – intett óvva az öcsém, miközben elindultam reggeliért. Hosszú idő után újra tudtam inni kávét, és a lábaimban is egyre jobban éreztem az erőt. Lefelé mindig könnyű – szinte már szaladtam –, szó sem lehetett róla, hogy busszal jöjjek vissza. Sima ügy lesz: megiszom a habos cappuccinómat, aztán valahogy majd visszajutok a Mecsek lábához. 450 méter az emelkedő – menni fog. Visszafelé indulva kitérőt tettem, és sikerült...

Női méltóság
Nem taktikai játek ez, vannak az ismerkedésben íratlan szabályok. A legtöbb ismerkedés kezdete is úgy indul, próbáljuk a legszebb arcunkat mutatni, -jön a love boombing-ha nem megfelelő embert találunk, pár nap alatt le is cseng sokszor az egész forgatókönyv,úgyhogy nem is találkoztok vagy ha igen akkor megy a ghosting. Túl nagy szavak, túlzott figyelem és utána hirtelen a nagy csend és a nagy semmi. “Nagyon nehéz ismerkedni” - Mindenkitől ezt hallom. Valójában nem ismerkedni nehéz, hanem a...

A pillantás mögött
Egy kisvárosi könyvtár félhomályos csendjében pillantottam meg. Amikor rám nézett, mintha zavarba jött volna – elkapta a tekintetét, majd mégis végigmért, ahogy elsétáltam mellette. Hosszú, szőke hajam a hátamra omlott, testhez simuló fekete ruhát, csipkés harisnyát és magas sarkút viseltem. Éreztem, hogy a jelenlétem megérinti – nem tolakodóan, inkább úgy, mint amikor valaki elkezd álmodni arról, hogy egyszer majd mer más lenni. Fiatalabb volt nálam. Volt benne valami rejtett kíváncsiság,...

Én és a barátom
Néha az embernek nem tanácsokra van szüksége, csak arra, hogy valaki ott legyen, figyeljen, és csendben meghallgassa. Amikor valaki felénk fordul, ránk szánja az idejét, a legnagyobb ajándékot adja: a figyelmét, az idejét, önmagát. Egy igaz barát mellett nem kell szerepeket játszani. Nincs feszengés, csak otthonosság – egy biztonságos tér, ahol önmagam lehetek. Amikor megismertem őt, épp akkor kezdődött az életem egyik legnehezebb időszaka. Ő már túl volt egy mély veszteségen, gyászolt –...

Maradni bármi áron?
Minden, amin keresztül kell menned, előtted áll. Amit magad mögött hagytál, vissza-visszahúz, de mi, emberek, hajlamosak vagyunk hátranézni, és elmerengeni azon: „Mi lett volna, ha…?” De mi lenne, ha most esélyt adnál önmagadnak? Ha beengednéd az újat az életedbe — úgy, hogy a múlt már csak emlék maradna: egy halvány fénykoszorú, amely néha megpihen a megfáradt szíveden, máskor pedig súlyként nehezedik a válladra. Egy teher, amit nehezen engedsz el. Van egy barátnőm. Évek óta ragaszkodik...

Egy támogató Nő
Egy támogató nő – Éreztél valamit akkor, amikor elkezdődött az egész? Miben nyilvánult meg, hogy alárendelődsz? – Én csak nagyon akartam az Ismeretlent. Az Ismeretlen kiszámíthatatlan, bizonytalan, új, friss – és én ehhez vonzódom. Nem tudom, ki Ő, de már az első pillanattól akarom. Fejben eldöntöm: Ő más lesz. És már másképp is érzek. – Akkor valójában képes vagy kötődni úgy, hogy nem is ismered. Valójában ilyenkor egy sérült részed próbál meggyógyulni. – Azt érzem, mintha már...