Olvastalak.....

(Reakció erre: Fordított építkezés)

Olvastalak. Többször is.
Nagyon tetszik. Teljesen egyetértek veled. Lassan már elfelejtik, mit jelent a TÜRELEM. Mit jelent várakozni, vágyakozni, akár heteken keresztül is, hogy ott lehessen folytatni, ahol legutóbb abbahagyták...
Lehet, nagyon különc vagyok a különcök között, de én napokig csak leveleztem azzal az ismeretlennel, akinek az adatlapját olvastam, és annyira megtetszett, hogy vettem a bátorságot, és írtam. Örömmel, vágyakkal, reményekkel a szívemben, de ott volt mellette a lehetséges kudarc érzése is, mi van, ha megint hozom a szokásos formám, és rosszul választok. De a lelkem nem tudtam lecsillapítani. Éreztem, hogy azt a bizonyos első levelem meg kell írnom. A mai napig megvannak az egymáshoz írt első levelek, na, persze, hogy már rég nem papíron, igen, pontosan, a teló memóriájában. Néha még mindig kinyitom, elolvasom, amiket egymásnak írtunk. Mert mi tényleg így kezdtük. Hatalmas mázlim volt. Mert végre olyan válaszlevelet kaptam, amilyent előtte még sohasem. Szívdobogva olvastam végig....
Lassan haladtunk, lépésről, lépésre. Egyikünk sem akart kapkodni. Arra vágyakoztam, hogy a lelkemet átadhassam. Ne csak a testem, ne csak a felszín, ne csak a jéghegy csúcsa kelljen belőlem.
Levelezés után jött a chat, majd a telefon beszélgetések. És csak hetek múlva került sor az első személyes találkozóra. Majdnem átlagos randinak is lehetett volna mondani. Hiszen egy szép kis cukrászdába vitt. Kaptam sütit, üdítőt, sokat beszélgettünk.
A kisugárzása teljesen megfogott. Ahogy a szemembe nézett. Hosszan. Ahogyan velem foglalkozott, végig, az első találkozón, úgy mondanám hogy életem legszuperebb első randija....
Olyan lelki kötelék született kettőnk között, amiről eddig úgy gondoltam, hogy ha van is, ha létezik a valóságban, nem csak filmekben, vagy könyvekben, nekem akkor sem fog sikerülni, magányos marad a lelkem, mert senki sincs, aki nem csak megérteni tudná, de szeretetet is kaphatnék. Szerencsére hatalmasat tévedtem, mint általában. Mert már érzem, milyen érzés egy erős lelki kapcsolatban élni. Ami nem szerelem.
Ami szeret és tisztelet. Kölcsönösen. Teljesen átadom magam, szívvel, lélekkel, őszintén, nyíltan, boldogan követem, ahogyan vezet, irányít..... Persze, én sem vagyok tökéletes. Megbotlom néha, hozom a szokásos formám, és akkor jön TŐLE, a, "Ezt most miért is????" és máris helyre tesz, dominál, irányít, mert tudja, mert már ismer. Egyre jobban. Már eddig is, nagyon sokat tudtam fejlődni, ahogy foglalkozik velem. De még így is nagyon sok minden még vissza van. Ami még ezután jön... Ráérünk. Nem kapkodjuk el. Élvezünk minden pillanatot. Én ŐÉRTE vagyok, Ő pedig értem.
Nekem, nekünk ezt jelenti a BDSM, és ezen belül is a D/S kapcsolat.
Kicsit hosszabbra sikeredett, mint eredetileg terveztem...
De az eredeti blog, ami megihlette, ott nem tudtam írni, mert nem kaptunk rá lehetőséget.
De sejtem is, hogy MIÉRT.....
Érzem, itt bent, a szívem csücskében.
És teljesen egyetértek a döntéssel.
Még egyszer, köszönöm szépen, az eredeti blogot.
Szublány