Bevezetés egy számomra teljesen új világba; és egyben az első play partym San Fransiscoban. Első rész:

Közös barátaink meséltek nekem először Marciról, - amikor még karácsonykor Dominikán látogattak meg minket - aki jelenleg annak a Kornélnak a lakótársa, aki meghívott engem hozzájuk SF-be, hogy lakjak náluk ameddig kedvem van, mert épp akadt egy üres szobájuk, nekem pedig még úgyis van két teljes hónapom a turista vízumomból és mellesleg hármasban majd mekkora fun lesz. Így jött szóba, hogy Mártonunk milyen mentalitású karakter és Ő meg Én mennyire kijönnénk egymással. Nem is feltétlenül tudtam ezt hova tenni akkor még… Gondoltam; ha Ők mondják…

’22 év elejét írtunk egyébként, és Én pedig még közel sem tudtam annyit magamról, mint most. Nyílván éreztem már akkor is, hogy amíg a többiek megrökönyödnek és szinte elszégyellik magukat, amikor Marci sztorijairól beszélnek, Én inkább érdeklődéssel, nyitottsággal és egyfajta csodálattal hallgattam azokat.

Nagyon nem kellett győzködni, LA után egyenesen repültem hozzájuk a Bay Area-ba, a világ hippi fővárosába.

Marcival valóban az első pillanattól fogva megvolt a szimpátia… nagyon hasonlóak voltak a rezgéseink. Tudod, mint amikor először találkozol valakivel ebben az életben, de közben van benned egy olyan váratlan érzés is, hogy; Baszki, mintha Mi már ezer éve ismertük volna egymást… 

Több alkalommal is elmentünk együtt bringázni és bejárni a környező dimbes-dombos, igazán bájos, kifinomult és gazdag kaliforniai vidéket. Mialatt Ő megosztotta velem a nagyjából 23 éves poly “pályafutásának” ősélményeit, mérföldköveit, tanulságait és legemlékezetesebb pillanatait. Beszélgettünk az akkori barátnőiről és a volt házasságáról. Arról, hogy a volt főnökével miként “adogatták” egymásnak a feleségeiket és a kormányt a kocsiban, miközben haladtak ából bébe. Általánosságban a poly kultúra kialakulásáról a US-ben, és az ottani közösségéről, az Ő kis kinky családjáról.

Nem is igen tudtam hozzászólni, bár tele voltam kérdésekkel. Imponáló volt, hogy az élete ezen elemeiben mennyire szabadon él, mennyire szabadon éli meg a vágyait a szexualitását másokkal és mennyire szabadon tud szeretni. Először egy egészséges érzelmi irigység öntött el, megformálva bennem a gondolatot, hogy: Én eddig ezt az utat, a szeretetnek ezt a formáját miért nem ismertem, és vajon képes lennék-e kifejleszteni, elsajátítani az övéhez meglehetősen hasonló hozzáállást, érzelmi intelligenciát?!

Egyik nap, miután kellően kiveséztük a témát, jött Marci, hogy a hétvégén az egyik jó barátja; Ansab tart egy privát play partit. Most épp Valentin-nap alkalmából, ugyanis ez már egy kisebb hagyomány, hogy havonta, két havonta az ilyen “jeles” alkalmakkor vagy csak úgy valamilyen mondvacsinált ünnepnek ők megrendezik a kinky, fétis változatát.

“A szerelmesek napja”, kell ennél több, hogy 20 felnőtt felszabadulhasson egy belvárosi kislakás 38 négyzetméteren? Túlságosan nem is ment bele a részletekbe, annyit mondott csak, hogy: Jó lesz, tetszeni fog!

Mondanám, hogy elgondolkodtam rajta, hogy menjek-e vagy sem, de egyből igent mondtam neki. Csináljuk, persze. Biztos lesznek komfortzónán kívüli pillanataim, de… fuck it, pont ez a lényeg, nem?

Eljött a vasárnap. Emlékszem aznap még felmentünk a srácokkal a Mount Diablora a környéken egyet túrázni. Csodás volt, megalapozta a napomat és a várva várt este még hátra volt. 8 pm-re voltunk hivatalosak Friscoba. Mikor hazaértünk a túrából, M. közölte, hogy jön egy kedves női ismerőse, actually Mi letesszük a kocsit Oaklandben és Ő fog minket majd furikázni tovább.

- Mit kell a Hölgyről tudni egyébként Mártonom? Kérdeztem.

- Joynak hívják. Negyven valamennyi éves. Szexi kínai MILF. Egyszer már matcheltem vele valamelyik oldalon, csak akkor még házas volt és az nem az én műfajom.

- Oh, oké… és most már nem az?

- Úgy néz ki, ma este megtudjuk.

- Csak nevettem.

Kezdtem érezni az este közelségét a gyomromban. Pont úgy kellemesen feszített belülről a tudat, mint amikor egy várva várt első randira készülődsz, és már egy csomó mindent vizionáltál a fejedben, elképzeléseket, lehetőségeket, vagy éppen azokat a makacs, felesleges elvárásokat. Persze ilyenkor még az elménk is rá tud tenni egy lapáttal, - ha hagyjuk - és megpróbál átverni minket teljesen abszurd gondolatokkal és képekkel. Minden jó lesz, és soha semmi sem úgy történik, ahogy elképzeled, csak légy önmagad - ment a mantra a fejemben. Gyorsan lefutottam az ilyenkor szokásos készülődési köröket és sietve elindultunk Marci egyterűjével, hogy Oaklandben találkozzunk Joyal. 

To be continued...