Blog - Soprogeto

Napszava(i)
"Levés közben jön meg a lét-vágy"

Zseb
Semmit és senkit nem tudsz elengedni. Szépen összehajtogatod, és elteszed a zsebedbe. Valamire csak jó lesz még. Mi lesz, ha egyszer mégis szükséged lesz rá? Akkor majd milyen jól fog működni az elméleted. Az a tény, hogy eddig ez sosem történt meg, egy picit sem veszi el a kedved a továbbiaktól. Majd egyszer. Majd valamikor. Mondd, jó ez neked? Jó, hogy a jellegtelen és jelentéktelen dolgok béklyójában vergődsz éjszakákon át? Jó, hogy visszanézve azt kell majd mondanod: "Na jó, lehet,...

Kötéltánc
Vissza a régihez. Azt hinnéd, nehezebb rátalálni. Nem rátalálni nehéz. Megszerezni. Megtartani. És közben nem kifecsegni. "Tartalmaz-e a blogod indokolatlan erőszakot?" Ja. Azt tartalmaz. Létezik indokolt erőszak? Tán, amit magadon teszel. 1. stáció: Nem érdekel. Lesz, ami lesz. Le se sz*rod. Esetleg csak egy újabb kihagyott lehetőség. Folyomány: Érdekled. Érdeklődik. Érdeke fűződik hozzá. Érdek. 2. stáció: Érdekel. Zavarna, ha a lehetőség kimaradna. Nem miatta. A lehetőség miatt....

Nap szava
Süntüske

KT
Mikor nagymamám meghalt, a lányai (az én anyukám, meg testvére) felváltva főztek néha nagypapára. Addig ő nem volt arra utalva, hogy magáról gondoskodjon és hát egyik pillanatról a másikra nehéz volt is bele kezdenie 70+ évesen. Egyszer közösen főztek neki káposztás tésztát, mondván, hogy a Mamiét mennyire szerette. Akkor bevallotta, hogy voltaképpen valójában ő annyira nem is szereti, csak nem akarta megbántani őt. Akkor jöttem rá, hogy csak annyira akarok valakit szeretni, hogy 60...

Régen, mikor minden jobb volt
Múltkorában belekeveredtem egy szokásos "régen minden jobb volt" beszélgetésbe. Már akkor is bosszantott, hogy 30 éves emberek azon siránkoznak, hogy a kétezres évek elején még milyen élhető hely volt a város, most meg mennyire nem az. Erre remek gyűjteményt találtam válaszul: “A levélírás művészete gyors kihalóban van. Amikor egy levél kilenc fillérbe került jogosnak tűnt megpróbálni hogy megérjen kilenc fillért ... Most, viszont, azt hisszük túl elfoglaltak vagyunk az ilyen régimódi...

DM
Na tehát. Mikor legutóbb beszélgettünk, ha jól emlékszem, épp egy D nevű lánnyal voltam nagy boldogságban. Azért felhőtlen nem volt, mert ha emlékszel, kissé beárnyékolta a helyzetet egy alapvető világnézetbeli különbség. Hogy ti. ő akart gyereket (nem most, hanem valamikor a jövőben), én meg nem (nem most, hanem a jövőben nem. Vagy a jövőben sem). Kapcsolatunk mindazonáltal olyan szilárdnak bizonyult és érzelmileg annyira stabil volt, hogy ezt az apróságot röpke 11 hónapig sikerült a szőnyeg...

Anno Dominii
(folyt) Mikor sötétedéskor felébredek, már érzem a közeledő eső súlyos illatát. Kilesek, hátha meg tudom állapítani, mennyit kell még várnom, mielőtt elindulnék reggeliért. Nem is tudom, miért nevezik reggelinek. Semmi köze a reggelhez. Ahogy kinézek, megpillantom a még füstölgő maradványokat a táborhely közepén. Elmentek. Elmentek és én átaludtam. Az egyik első dolog, amit megtanulsz, hogy egyedül nincs esélyed. Ezt mindenki tudja. Ennek elfeledése olyan hiba, amit nem követ el kétszer...

Anno Domini
Nem hiszem, hogy igazat mondanak. Mindenki unásig ismeri ezeket a történeteket a régi időkről. Egyre inkább kezdem azt gondolni, hogy csak az anyák nyugtatják ezzel a gyerekeiket, akiknek szükségük van valami célra ahhoz, hogy satnya, vegetáló lényekből kicsit idősebb satnya vegetáló lényekké "fejlődjenek". Ki ne hallott volna kerekes gépekről, amik maguktól mozogtak? Ki ne hallott volna világító pontokról az égen, amik sosem halványultak el éjjelenként? Ki ne hallott volna óriás növényekről?...

R Joseph II.
Élni nem élt, de emlékezett. Első emléke már nagyon régi volt. A szíve még elüti a másodperceket, de az agya már rozsdás ahhoz, hogy összeszámolja őket. Memóriájában minden emlék csak egy fiók. Történhetett ezer éve, vagy egy napja. Bár jó ideje már nem tudja, mi végre. Ami azt illeti, sosem mondták meg neki, mi a célja. A többiek, akikkel együtt keltek életre, mind tudták, mire szánják őket. Egyikük segítség volt, a másik öröm, a harmadik emlékezet. Mindegyikük célja más volt, de...

R Joseph
R majd' egy évtizede haladt ugyanazon az országúton. Majd' egy éve nem találkozott senkivel, az aszfalt repedéseiben növő satnya növényeken kívül, amelyek egyetlen lehetősége az életre, hogy a porviharoktól elhomályosult nap sápadt sugaraiból táplálkoznak. A nedvesség, ami a gyökerüket éri már rég nem az a tiszta élelemforrás, amit a faji emlékezetük halványan még néha fel-feldob az egyforma napok barnás tengerének színére. A természet - még ha csak nagyon lassan is - kezdi visszavenni, amit...