Szenteste

Érdekes világ a mai. Minden front nyitott az ismerkedéshez, millió lehetőség. Kisebb, nagyobb, rétegének szóló, általános van minden féle parkereső. A közös kutyasétáltatástól a főzőtanfolyamig minden... akár az olyan oldalak is, ahol a legféltettebb vágyaikat osztják meg leplezetlenül. Néha olyat is, ami még a perverzebb embereket is megrökönyít. Pont ezen az oldalon láttam egy profilt, aki élve eltemetésre vágyott. Mondjuk az már nekem is sok, meg egész ritkán támad kedvem kiverni egy földkupacra, bármi is van alatta. Az igazság az, hogy levegőt azért akart venni, mert valami csőrendszer azért kellett volna. De leírta, és szívből remélem, megtalálta a kubikust, aki boldoggá tette. De! A reményeim a jelek szerint vakok, de legalábbis semmibe tekintőek vagy alaptalanok. Most vasárnap este van. Eltelt a kari mínusz egyedik napja, megvolt a pulyka, a rántott pontypatkó a mama kedvenc tartarmártásaval, a bejgli..aztán csillagszóró, gyertya, ajándék. Majd véget ért a családi képmutatás, taxi, vagy türelmigényes éjszakai járat, a gyalogszer, bicikli, vagy az ittas vezetés.
Aztán otthon egy csomó embert vár a magány. Ami lehet intellektuális, gyengédségre vágyó, vagy bugyinedvesítő, faszkemenyítő, lüktető nemi éhség..ma este, vasárnap 22.30kor majdnem 30! NŐ! Volt fent egyszerre. Ami egy normál este maximum 20 szokott lenni. A pasikat nem figyeltem, belőlünk biztosan mindig sok van. A férfi baszni akar, de a nő mindig magányos. Szomorú ez a világ. Élünk egymás melletti lakásokban idegenként. Ha nem túl vastag a fal szinte felér egy, közös maszturbálással.
Mennyivel jobb lenne lejjebb adni az utópisztikus igényekből és nyitottabban mosolyogva nézni a szomszédra, a boltban kocsit toló emberre.
Nyitottabb, kezdeményezőbb új évet kívánok mindenkinek!